- Tudd, hogy szeretlek és szeretni is foglak mindig. - suttogtam és sírva elmentem. A kapunál már ott várt. Jaime-nek is adtam egy puszit és ölelkeztünk. Beraktuk a csomagomat és beszálltam a kocsiba."
 |
| Taylor Kinney |
- Taylor Kinney. - szólalt meg mellettem.
- Mi? - néztem oda.
- Taylor Kinney vagyok. - nézett rám egy pillanatra.
- Ja, tudom. Én Anna Quinn vagyok. örülök a találkozásnak.
- Én is. - mosolygott - Gondolom Jaime azt mondta, hogy az egy tengerparti ház, pedig nem az. Csak közel van a vízhez, semmi különös. Azt csak nyaralónak szoktuk használni, úgyhogy nem tudom, hogy milyen állapotban van, mert 2 hónapja voltunk ott. Ja, és olyan, mint egy kísértet ház, elég nagy. A közelébe van bolt és egy park is. Ha kell valami, vagy bármi gond lenne, akkor szólj. Ha megérkezünk odaadom a számom.
- Köszi, de tényleg. Ez nagyon fontos nekem. - néztem rá.
- Jaime barátjának bármikor. - és tovább már csak a rádiót hallgattuk.
- Ne álljunk meg? - kérdeztem tőle pár perc múlva.
- Minek? - kérdezte az utat nézve.
- Hogy pihenj egy kicsit vagy valami.
- Nem kell. Kaptam egy hét szabadságot és eddig eleget pihentem.
- Bocsi, hogy a szabadnapodon zavarlak.
- Semmi baj. Úgyis unatkoznék otthon. - unatkozna otthon, mi? Lady Gaga a barátnője. Mellette nem hiszem, hogy lehet unatkozni. Már csak a kocsi zaját és a rádiót lehetett hallani. Elaludtam.
Arra keltem fel, hogy megáll az autó. Felkaptam a fejem és elkezdtem nézelődni.
- Nyugi. Csak egy kávéra álltam meg. - mondta Kinney. Bólintottam és visszasüppedtem a fekete színű ülésbe. Amúgy a kocsi az egy szürke Jaguar XJ. Semmi különös. Nem egy luxus kocsi. Dehogy is. Miket gondolok én. Kinney kiszállt a kocsiból. Bement egy boltba. Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, mennyi az idő és mennyi maradt még az útból. Elővettem a telefonomat és mindent megnéztem rajta. Megnéztem, hogy mennyi az út kocsival. Csak 36 óra. Egyszer biztos, hogy meg fogunk állni, hogy aludjon egy kicsit. Most járunk Beaumont-ban. Az St.Peterburg-től 12 és fél óra. Akkor kitalálom. Dél elmúlt fél órával. Majdnem eltaláltam. Dél elmúlt 20 perccel. Amúgy Kinney egy Starbucks-ba ment be. Már jön is egy szatyorral a kezében. Bepattan mellém. Előhúz 2 kávét és ugyanennyi szendvicset és a felét nekem adja. Ahogy elnézem nem csak ennyi van. Gondolom egy ideig nem óhajt megállni.
- Elmegyek a mosdóra. - kiszálltam és egyenesen odamentem. Hát egynek elmegy. Belenéztem a tükörbe és hát, hogy szépen fogalmazzak nem én vagyok a legszebb a világon. A táskámat se hoztam be. Azt Alice berendezte egy kész túlélő csomagnak és az úgy is maradt. Na, mindegy. Elvégeztem a dolgomat és visszamentem. Kinney megette és elindultunk. Én útközben falatoztam.
- Amúgy mikorra fogunk odaérni? - kérdeztem.
- Holnap délre. - nézett én pedig azt hittem, hogy megfulladok.
- Mikorra? - kérdeztem, amikor levegőhöz jutottam.
- Nem egy rövid út. - mosolygott. Hogy Ő mindig boldog, vagyis mosolyog. Mondjuk az még nem azt jelenti, hogy boldog. Tovább a rádiót hallgattam. Egyszer csak meghallottam.
- A következő számot Andy Biersack kérte, a barátnőjének Anna-nak, aki most úton van. Anna, akkor szóljon neked Ellie Guilding, Love Me Like You Do-ja. - és elindult a dal. Andy. Ez nem lehet igaz. Andy, miért csinálod ezt velem?! Mondd miért?! A lábamat felhúzva sírtam. nem akartam, hogy bárki így lásson, de nem tudok mit tenni. Erre a számra táncoltunk a bulin. Akkor még nem volt semmi gond. Azt hittem, hogy végre boldog lehetek, hogy végre élhetek normálisan, de nem. Mindig van valami. Elkezdtem én is énekelni.
- Szeretlek, Andy. - mondtam, amikor vége lett. A következő szám a See You Again volt. Kinney elkapcsolta.
- Köszi. - motyogtam és letöröltem egy kósza könnycseppet. Bólintott és bekapcsolt egy BMTH számot. Felraktam a műszerfalra a lábam és így ültem tovább. Egy egész album ment, de én a végén elszunyókáltam.
Kinney hangjára ébredtem fel.
- Anna kelj fel. Anna. - rázogatta a vállam.
- Mi az? - mormogtam.
- Már mióta itt csörög a telefonod. - mondta és az utat figyelte tovább. Ránéztem az órára. Fél öt. Egy kicsit se aludtam sokat. Hol már? Mindenki ilyen sokat szokott aludni. Előkaparásztam a mobilom és megnéztem. 10-szer hívott a bátyám, 5-ször Andy és ugyanennyiszer Al, 2-szer Jaime, és Jake, Jinxx, CC 2-szer, Maria 3-szor és a többiek egyszer. Felhívtam Al-t.
- Miért nem bírod felvenni azt a telefont?! - kérdezte idegesen, és hallottam, hogy sír-
- Nyugi. Mizu?
- Mizu?! Vajon mi lenne? Miért hagytál itt nekünk ilyen leveleket?! Egyáltalán hova mész? Hol vagy? Kivel vagy?
- Elmegyek, de azt nem mondhatom meg, hogy hova.
- Andy és Kellin leitták magukat és most lenne koncertjük. Csinálj velük valamit!
- Add oda nekik a telefont. - zajt hallottam.
- Szerelmem. - hallottam meg Andy hangját és egy csomó lett a torkomban.
- Édesem.
- Miért mentél el?
- Mert muszáj volt, de nézni fogom a koncerteteket, úgyhogy mondd meg mindenkinek, hogyha nem teljes erőbedobással fogják csinálni akkor végük. Ez rád is vonatkozik.
- Már csak nekem, Kellin-nek és Allan-éknek van koncert.
- Akkor mindahányan vagytok teljes erőbedobással csináljátok.
- Nélküled nem megy. - hallottam a szomorú hangját. Előtörtek a könnycseppek.
- Andy. Kérlek. Az én kedvemért, de ha nem értem, akkor a rajongókért. Értük énekeltél eddig is.
- Anna, kérlek. Gyere vissza.
- Nem lehet. Majd 9 hónap múlva. - zajt hallottam megint.
. Húgi. - hallottam meg Kellin hangját.
- Bátyus.
- Ha Andy miatt nem jössz vissza, akkor legalább értem. Létszi. - és megnyomtam a piros gombot. Ezt nem bírom tovább hallgatni. Elhiszem, hogy nekik is nehéz, de akkor milyen nekem?! Nagyon nehéz döntés volt. Eszembe jutott Henry. Töröljük meg az arcunkat és hívjuk fel őket. Ezt is teszem. Nekik kevesebb, mint egy nap odaérni. Kicsöngött és pár pillanat múlva, fel is vette.
- Na, mizu csajszi?
- Éjfélkor indultunk el. Ti mikor fogtok?
- Nem tudom. Jason még pakol, úgyhogy egy olyan 1 óra múlva. Ti hol jártok?
- Most hagytuk el San Antonio-t. Holnap délre fogunk odaérni.
- Amúgy hova kell menni?
- Majd SMS-ben elküldöm a címet.
- Oké. Hogy vagy?
- Hogy őszinte legyek, szarul. Most beszéltem Al-al, Andy-vel és Kellin-el. Mindegyikük azt kérte, hogy menjek vissza.
- Nyugi. Minden rendbe, fog jönni.
- Remélem.
- És mi van, Motionless-el?
- Leraktam elé egy papírt és elhúztam onnan. Ja, és amúgy terhes vagyok.
- Aha, tudom.
- Nem úgy. Tényleg.
- Mi? Ki az apa?
- Andy.
- Az nem lehet. Komolyan?
- Igen.
- Akkor majd segítünk mindenben. Nem mintha nem segítettünk volna, de most, hogy tényleg terhes vagy, szinte mindent mi, legalábbis én fogok megcsinálni.
- Azért ne csináld ezt.
- Lehetek én a keresztapa?
- Persze. Téged gondoltalak először, és gondolkodtam is rajta.
- Ezt megbeszéljük. Ne, Blacky! Most rakod le! Ne!
- Mi az?
- Kutya. A nővérem kutyája, egy óriás.. Rám hagyta, ameddig elmennek nászútra, de már hazajöttek, de rám bízták még egy kicsit. Most akarom visszavinni.
- Akkor hagylak szenvedni. Szia.
- Köszi. Szia. - és lerakta. Nevettem egyet és kilógattam a kezem.
- Nem vagy fáradt? - kérdeztem.
- Nem.
- Majd akkor is megállunk, hogy pihenj egy kicsit, értve? - néztem rá.
- Értettem, főnökasszony.
- Akkor jól van. - és az út további részében nem beszélgettünk. Elkezdtem nézelődni Twitter-en és Facebook-on. Azt veszem észre, hogy az énekemet szeretik, de engem nem csípnek annyira. Kurvának tartanak. Majd elmondunk nekik mindent, ha elkapták Back Drug-ot. Amúgy mostanában már nem is ír. Kellett nekem megszólalnom.
Hallom lesz gyerek. Fiú vagy lány? Ha lány, akkor mind a ketten meghaltok, de ha fiú akkor megúsztad.
- Én is. - mosolygott - Gondolom Jaime azt mondta, hogy az egy tengerparti ház, pedig nem az. Csak közel van a vízhez, semmi különös. Azt csak nyaralónak szoktuk használni, úgyhogy nem tudom, hogy milyen állapotban van, mert 2 hónapja voltunk ott. Ja, és olyan, mint egy kísértet ház, elég nagy. A közelébe van bolt és egy park is. Ha kell valami, vagy bármi gond lenne, akkor szólj. Ha megérkezünk odaadom a számom.
- Köszi, de tényleg. Ez nagyon fontos nekem. - néztem rá.
- Jaime barátjának bármikor. - és tovább már csak a rádiót hallgattuk.
- Ne álljunk meg? - kérdeztem tőle pár perc múlva.
- Minek? - kérdezte az utat nézve.
- Hogy pihenj egy kicsit vagy valami.
- Nem kell. Kaptam egy hét szabadságot és eddig eleget pihentem.- Bocsi, hogy a szabadnapodon zavarlak.
- Semmi baj. Úgyis unatkoznék otthon. - unatkozna otthon, mi? Lady Gaga a barátnője. Mellette nem hiszem, hogy lehet unatkozni. Már csak a kocsi zaját és a rádiót lehetett hallani. Elaludtam.
Arra keltem fel, hogy megáll az autó. Felkaptam a fejem és elkezdtem nézelődni.
- Nyugi. Csak egy kávéra álltam meg. - mondta Kinney. Bólintottam és visszasüppedtem a fekete színű ülésbe. Amúgy a kocsi az egy szürke Jaguar XJ. Semmi különös. Nem egy luxus kocsi. Dehogy is. Miket gondolok én. Kinney kiszállt a kocsiból. Bement egy boltba. Fogalmam sincs, hogy hol vagyunk, mennyi az idő és mennyi maradt még az útból. Elővettem a telefonomat és mindent megnéztem rajta. Megnéztem, hogy mennyi az út kocsival. Csak 36 óra. Egyszer biztos, hogy meg fogunk állni, hogy aludjon egy kicsit. Most járunk Beaumont-ban. Az St.Peterburg-től 12 és fél óra. Akkor kitalálom. Dél elmúlt fél órával. Majdnem eltaláltam. Dél elmúlt 20 perccel. Amúgy Kinney egy Starbucks-ba ment be. Már jön is egy szatyorral a kezében. Bepattan mellém. Előhúz 2 kávét és ugyanennyi szendvicset és a felét nekem adja. Ahogy elnézem nem csak ennyi van. Gondolom egy ideig nem óhajt megállni.- Elmegyek a mosdóra. - kiszálltam és egyenesen odamentem. Hát egynek elmegy. Belenéztem a tükörbe és hát, hogy szépen fogalmazzak nem én vagyok a legszebb a világon. A táskámat se hoztam be. Azt Alice berendezte egy kész túlélő csomagnak és az úgy is maradt. Na, mindegy. Elvégeztem a dolgomat és visszamentem. Kinney megette és elindultunk. Én útközben falatoztam.
- Amúgy mikorra fogunk odaérni? - kérdeztem.
- Holnap délre. - nézett én pedig azt hittem, hogy megfulladok.
- Mikorra? - kérdeztem, amikor levegőhöz jutottam.
- Nem egy rövid út. - mosolygott. Hogy Ő mindig boldog, vagyis mosolyog. Mondjuk az még nem azt jelenti, hogy boldog. Tovább a rádiót hallgattam. Egyszer csak meghallottam.
- Szeretlek, Andy. - mondtam, amikor vége lett. A következő szám a See You Again volt. Kinney elkapcsolta.
- Köszi. - motyogtam és letöröltem egy kósza könnycseppet. Bólintott és bekapcsolt egy BMTH számot. Felraktam a műszerfalra a lábam és így ültem tovább. Egy egész album ment, de én a végén elszunyókáltam.
Kinney hangjára ébredtem fel.
- Anna kelj fel. Anna. - rázogatta a vállam.
- Mi az? - mormogtam.
- Már mióta itt csörög a telefonod. - mondta és az utat figyelte tovább. Ránéztem az órára. Fél öt. Egy kicsit se aludtam sokat. Hol már? Mindenki ilyen sokat szokott aludni. Előkaparásztam a mobilom és megnéztem. 10-szer hívott a bátyám, 5-ször Andy és ugyanennyiszer Al, 2-szer Jaime, és Jake, Jinxx, CC 2-szer, Maria 3-szor és a többiek egyszer. Felhívtam Al-t.
- Miért nem bírod felvenni azt a telefont?! - kérdezte idegesen, és hallottam, hogy sír-
- Nyugi. Mizu?
- Mizu?! Vajon mi lenne? Miért hagytál itt nekünk ilyen leveleket?! Egyáltalán hova mész? Hol vagy? Kivel vagy?
- Elmegyek, de azt nem mondhatom meg, hogy hova.
- Andy és Kellin leitták magukat és most lenne koncertjük. Csinálj velük valamit!
- Add oda nekik a telefont. - zajt hallottam.
- Szerelmem. - hallottam meg Andy hangját és egy csomó lett a torkomban.
- Édesem.
- Miért mentél el?
- Mert muszáj volt, de nézni fogom a koncerteteket, úgyhogy mondd meg mindenkinek, hogyha nem teljes erőbedobással fogják csinálni akkor végük. Ez rád is vonatkozik.
- Már csak nekem, Kellin-nek és Allan-éknek van koncert.
- Akkor mindahányan vagytok teljes erőbedobással csináljátok.
- Nélküled nem megy. - hallottam a szomorú hangját. Előtörtek a könnycseppek.
- Andy. Kérlek. Az én kedvemért, de ha nem értem, akkor a rajongókért. Értük énekeltél eddig is.
- Anna, kérlek. Gyere vissza.
- Nem lehet. Majd 9 hónap múlva. - zajt hallottam megint.
. Húgi. - hallottam meg Kellin hangját.
- Bátyus.
- Ha Andy miatt nem jössz vissza, akkor legalább értem. Létszi. - és megnyomtam a piros gombot. Ezt nem bírom tovább hallgatni. Elhiszem, hogy nekik is nehéz, de akkor milyen nekem?! Nagyon nehéz döntés volt. Eszembe jutott Henry. Töröljük meg az arcunkat és hívjuk fel őket. Ezt is teszem. Nekik kevesebb, mint egy nap odaérni. Kicsöngött és pár pillanat múlva, fel is vette.
- Na, mizu csajszi?
- Éjfélkor indultunk el. Ti mikor fogtok?
- Nem tudom. Jason még pakol, úgyhogy egy olyan 1 óra múlva. Ti hol jártok?
- Most hagytuk el San Antonio-t. Holnap délre fogunk odaérni.
- Amúgy hova kell menni?
- Majd SMS-ben elküldöm a címet.
- Oké. Hogy vagy?
- Hogy őszinte legyek, szarul. Most beszéltem Al-al, Andy-vel és Kellin-el. Mindegyikük azt kérte, hogy menjek vissza.
- Nyugi. Minden rendbe, fog jönni.
- Remélem.
- És mi van, Motionless-el?
- Leraktam elé egy papírt és elhúztam onnan. Ja, és amúgy terhes vagyok.
- Aha, tudom.
- Nem úgy. Tényleg.
- Mi? Ki az apa?
- Andy.
- Az nem lehet. Komolyan?
- Igen.
- Akkor majd segítünk mindenben. Nem mintha nem segítettünk volna, de most, hogy tényleg terhes vagy, szinte mindent mi, legalábbis én fogok megcsinálni.
- Azért ne csináld ezt.
- Lehetek én a keresztapa?
- Persze. Téged gondoltalak először, és gondolkodtam is rajta.
- Ezt megbeszéljük. Ne, Blacky! Most rakod le! Ne!
- Mi az?
- Kutya. A nővérem kutyája, egy óriás.. Rám hagyta, ameddig elmennek nászútra, de már hazajöttek, de rám bízták még egy kicsit. Most akarom visszavinni.
- Akkor hagylak szenvedni. Szia.
- Köszi. Szia. - és lerakta. Nevettem egyet és kilógattam a kezem.
- Nem vagy fáradt? - kérdeztem.
- Nem.
- Majd akkor is megállunk, hogy pihenj egy kicsit, értve? - néztem rá.
- Értettem, főnökasszony.
- Akkor jól van. - és az út további részében nem beszélgettünk. Elkezdtem nézelődni Twitter-en és Facebook-on. Azt veszem észre, hogy az énekemet szeretik, de engem nem csípnek annyira. Kurvának tartanak. Majd elmondunk nekik mindent, ha elkapták Back Drug-ot. Amúgy mostanában már nem is ír. Kellett nekem megszólalnom.
Hallom lesz gyerek. Fiú vagy lány? Ha lány, akkor mind a ketten meghaltok, de ha fiú akkor megúsztad.
Black Drug
Ez de szép fenyegetés. Na, mindegy. Leszarom. Elkezdtem magamtól énekelni a legelső dalt, ami eszembe jutott. Faithless. Taylor csak az ujjaival dobolt a kormányon. A lábam mellett volt a laptopom, amit bekapcsoltam és elindítottam rajta a Ted2-őt. Fogalmam sincs, hogy miért ,de elindítottam. Sokat lehetett nevetni rajta, és Ted tényleg egy pedomaci. A végén már a fejemet fogtam.
- Atyám, ez a film. - nevettem - Azt hittem, hogy megfulladok.
- Meg ne fulladj. Éjfélre El Paso-ban leszünk. Majd csak ott fogok megállni, rendben?
- Oké, de akkor ott aludni fogsz, oké?
- Értettem. Majd veszünk ott még kaját, mert mindjárt elfogynak a csokik amiket vettem. - bólintottam és bekapcsoltam a Skype-ot. De még megkérdeztem Maria-tól, hogy egyedül van-e. Amikor írta, hogy igen, én egyből mondtam neki, hogy videochateljünk. Pár perc múlva már beszélgettünk is.
- Szépség. - köszönt.
- Maria. De jó látni téged.
- Szintúgy. Mizu van ott? - megfogtam a laptopot és a vezetőm felé fordítottam. Ő nem vette észre, de nem is baj - Ő az akire gondolok? - jött lázba.
- Ha Taylor Kinney-re gondolsz, akkor igen. - elkezdett sikítozni. Kinney pedig nevetni.
- Akkor van társaságod, ráadásul egész jó társaságod.
- Igen. És ott mizu? Mi van Andy-vel, Kellin-el és a többiekkel.
- Andy-ék és Kellin-ék, hogy finoman fogalmazzak pocsék volt. A mikrofon előtt álltak és énekeltek nulla életerővel. Allan még normálisabb is volt, mert ő legalább műmosolyt erőltetett az arcára. Andy és Kellin meg poker face. A rajongókkal se beszéltek semmi. De csak ők ketten. CC, Jake és a többiek kitettek magukért. Most pedig az a két idióta iszik. Lehet, hogy tovább nem vehetnek rész a Warped-en. Ha továbbra is inni fognak és nem lesznek jobbak, akkor nuku. Lehet, hogy a következőre se jöhetnek.
- És ez mind az én hibám.
- Ne őröld magad. Az ők hibájuk, mert nem bírják elfogadni. Szerintem neked nehezebb.
- Hogy te, hogyan tudsz olvasni a gondoltaimban, gépen keresztül?!
- Ehhez nem kell gondolatolvasás. e lehet olvasni az arcodról. Kisírt szemek, elfolyt smink...
- Mi? - vágtam a szavába. Előkaptam a táskám és kiszedtem belőle egy tükröt. Sóhajtottam egyet és leszedtem az arcomról. Közben ajtónyitódást hallottam.
- Maria, beszélnünk kell. - hallottam meg Vöröske hangját. Nem tudtam mit csinálni, mert ha most megmozdulok... és kocsi 'ugrott' egyet és a tusomnak lőttek.
- Nem igaz. - sóhajtottam és a képernyőn megláttam Őt. Brink elkezdett nevetni.
- Hahaha... Nagyon vicces vagy. - és már nem láttam. Elkezdtem leszedni. Akkor most hagyjuk. Egy kis szempillaspirál és szájfény elég lesz. Felkentem magamra mindent, amit kellett. Lecsaptam a laptopom fedelét és elraktam. Az út további részébe vagy csócsáltam egy csokit, vagy ittam, vagy énekeltem, vagy zenét hallgattam, vagy aludtam. Amikor El Paso-ban megálltunk, akkor kiugrottam a kocsiból és nyújtóztattam a végtagjaimat.
- Halleluja. - mondta és beszívtam a friss nyári, langyos levegőt. Este van, de akkor is egy kicsit meleg van. Ugráltam egy kicsit.
- Oké, akkor én most bemegyek ide, ha jössz, akkor jössz, ha nem, akkor nem. - ez kedves. Látszik, hogy fáradt. Bementem vele és vettem magamnak egy energiaitalt, amit végül Kinney fizetett ki. Vett még pár csokit és müzliszeletet, aztán tankolt és elaludt. Én addig sétáltam egyet, de nem mentem messzire, mert ahogy magamat ismerem elvesznék. Elszívtam pár szál cigit is. Már nem kell sokat utaznunk, csak legalább 15 órát. De jó. Főleg ha még dugóba is keveredünk. Csak ne kerüljünk dugóba. Találtam egy kis csajt, akit elkezdtek verni.
- Ha most nem hagyjátok abba, akkor odamegyek, de azt megbánjátok. - mondtam és szívtam egyet a mérgemből, amit füst formájában kifújtam. Erre néztek és elmosolyodtak. Alig lehetnek 16 évesek, de részegek. Én ilyenkor még azt se tudtam, hogy mi az a sör. Na, jó. Tudtam, de nem ittam. Elkezdtek felém jönni.
- Nem akarsz velem feljönni a szobámba? - kérdezte az egyik.
- És te ennél jobb csajozós dumáz nem tudsz? - néztem rá.
- Na, csak egy kicsit. - már előttem volt.
- Majd ha télen piros hó esik. - arrébb toltam és elmentem. Az egyik megfogta a hajam és beleszagolt. Kiszedtem a kezéből és felpofoztam. Mindegyik elkezdett felém jönni, de az összes lekerült a földre. Odamentem a lányhoz és leguggoltam mellé.
- Jól vagy? - szedtem ki az arcából a haját. A gyönyörű szép íriszeit láttam meg. Olyan, mint Andy-é. Megijedt és odamászott falhoz, amihez annyira hozzányomult amennyire csak tudott. Odamentem hozzá.
- Nem kell félned tőlem. Én Anna vagyok. És te?
- Octavia. - szólalt meg azzal a cuki spanyol akcentusával. Megsimogattam az arcát.
- Gyere, O. Ugye nem baj, ha O-nak hívlak? - megrázta a fejét - Oké. Éhes vagy?
- Egy kicsit. - elvezettem a kocsihoz és leültettem. Adtam a kezébe egy kis csokit.
- Merre laksz? Haza vigyelek? - kérdezősködtem és én is leültem.
- Én ott lakom. - válaszolta félénken.
- Hol? Abba a sikátorba? - félénken bólintott - És mi van a szüleiddel?
- Kidobtak otthonról, mert nem volt szükségük rám. Már 2 hete ott élek. - ezt utálom. Ezt nagyon utálom. Nem tudok, mit csinálni vele. Utálom ezt. Előszedtem a tárcám és adtam neki pár dollárt.
- Ezt nem fogadhatom el. - nyújtotta vissza.
- Dehogynem. Hány éves vagy?
- 17.
- Akkor vállalhatsz munkát. Ebből a pénzből elmehetsz egy kisebb albérletbe és legalább 1 hétig el tudod magad tartani vele. Keress munkát és járj iskolába. Ha valami gond van, akkor pedig hívj fel. - előszedtem egy papírt és ráírtam a telefonszámom. Adtam még neki egy pólót és egy pulóvert, plusz egy ruhát, amit nem szeretek annyira.
- Köszönöm. - ölelt meg.
- Szívesen. De ne bízz meg mindenkiben, mert nem biztos, hogy olyan kedvesek, mint én és nincs hátsó szándékuk.
- Akkor neked hátsó szándékaid vannak? - húzódott egy kicsit arrébb.
- Dehogy is. Én átérzem milyen, ha a szüleid nem foglalkoznak veled. Tudod engem régebben mindig megerőszakoltak?
- Megerőszakoltak? - kérdezte meglepődötten.
- Igen. Akkor senki se foglalkozott velem és egy idő után a sulimba is megtudták. Mindennek elkezdtek csúfolni és undorodtak tőlem. Mondjuk nem is csodálkozom. Én is undorodtam magamtól.
- Hogy lehetsz ilyen erős? Olyan mintha nem félnél semmitől. Mintha szarnál az egész világra. - nevettem egyet.
- Nem vagyok erős. Bennem mindig is a zene tartotta a lelket. Ha nem lett volna a zene, akkor én rég a síromban fetrengenék. - leírtam a papírra egy bandát - Ők tartották bennem az életet. Ha egyszer elkezded őket hallgatni, akkor le nem tudsz szállni róluk. - Black Veil Brides - Vannak más bandák is, de olyan sok, hogy nem tudnám őket felsorolni. Félni. - sóhajtottam - Nagyon is jól tudom, hogy milyen a félelem. Talán túlságosan is. Elég sok mindentől félek. És abban igazad van, hogy szarok a világra. Én élek a saját kis világomban és azoknak segítek, azokkal foglalkozok akikkel akarok. Van egy idézet, amit imádok. Nincs még egy olyan ember a világon, aki meg tudná neked mondani, hogy mit ne csinálj. Te vagy az egyetlen ember, aki felállíthatja a határokat.
- Ez szép. - mondta O.
- Igen. A legfontosabb, hogy legyél mindig önmagad és soha ne borulj térdre senki előtt. Járj mindig emelt fővel. - ez vicces, hogy pont én mondom. Gyenge vagyok, mint a harmat. Nagyon gyenge. Erős akarok lenni. Nem akarok sírni, nem akarok fájdalmat érezni. Előszedtem a telefonomat és elindítottam egy dalt, amit énekeltem.
- Nagyon szép hangod van. - mondta könnyes szemmel, amikor befejeztem. Megtöröltem az arcát.
- Amúgy hosszabb nevemen Annabella Rose Quinn vagyok.
- Octavia Blake. Remélem még találkozunk. - mondta és felállt.
- Biztos, hogy találkozunk. - álltam fel én is és megöleltem - Vigyázz magadra.
- Rendben, A. - nevettünk - Szia. - integettet. Visszaintegettem és leültem.
- Túl kedves vagy. - mondta Kinney.
- Magamra emlékeztet. - dőltem hátra - Csak remélem, hogy neki jobb élete lesz. - bezártuk az ajtót és elindultunk. Egész úton beszélgettünk Octavia-ról, de amikor megérkeztünk Malibu-ba a hasamba ezernyi pillangó lett. A tenyerem elkezdett izzadni és azt hittem elájulok. nem tudom miért. Mikor megálltunk a ház előtt kiugrottam a kocsiból és ugráltam. Kinney kiszállt a kocsiból és kiszedte a cuccom. Egyszerű kis ház, de nekem megfelel. Csodáltam még egy kicsit kívülről és megérkeztek Henry-ék. Mikor kiszálltak a kocsiból, odafutottam hozzájuk és szorosan megöleltem őket.
- Srácok! - ordítottam mellettük.
- Csajszi! - szorítottak. Elengedtük egymást.
- Kinney ők itt a Henry, Jason és Chris. Srácok ő itt Taylor Kinney. - mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak egymással és felém fordult Taylor.
- Itt van mindenhez a kulcs. - nyomott egy csomót a kezembe - Használjatok mindent egészséggel és érezzétek jól magatokat. Majd ha már nincs szükségetek a házra, akkor a kulcsokat adjátok oda Jaime-nek. Ja, és Anna. Jaime azt mondta, hogy ha megérkeztünk ezt adjam át neked. - vett elő egy kisebb dobozt, rajta egy borítékkal.
- Köszi. - öleltem át és elvettem tőle.
- Nincs mit. Akkor én megyek. Sziasztok. - pattant be a Jaguar-jába és elgurult. Mikor már látókörön kívül volt, elkezdtünk ugrálni és bementünk. A küszöbön megálltunk.
- Én nem erre számítottam. - mondta döbbenten Jason.
- Én se. - mondtuk egyszerre.
- Atyám, ez a film. - nevettem - Azt hittem, hogy megfulladok.
- Meg ne fulladj. Éjfélre El Paso-ban leszünk. Majd csak ott fogok megállni, rendben?
- Oké, de akkor ott aludni fogsz, oké?
- Értettem. Majd veszünk ott még kaját, mert mindjárt elfogynak a csokik amiket vettem. - bólintottam és bekapcsoltam a Skype-ot. De még megkérdeztem Maria-tól, hogy egyedül van-e. Amikor írta, hogy igen, én egyből mondtam neki, hogy videochateljünk. Pár perc múlva már beszélgettünk is.
- Szépség. - köszönt.
- Maria. De jó látni téged.
- Szintúgy. Mizu van ott? - megfogtam a laptopot és a vezetőm felé fordítottam. Ő nem vette észre, de nem is baj - Ő az akire gondolok? - jött lázba.
- Ha Taylor Kinney-re gondolsz, akkor igen. - elkezdett sikítozni. Kinney pedig nevetni.
- Akkor van társaságod, ráadásul egész jó társaságod.
- Igen. És ott mizu? Mi van Andy-vel, Kellin-el és a többiekkel.
- Andy-ék és Kellin-ék, hogy finoman fogalmazzak pocsék volt. A mikrofon előtt álltak és énekeltek nulla életerővel. Allan még normálisabb is volt, mert ő legalább műmosolyt erőltetett az arcára. Andy és Kellin meg poker face. A rajongókkal se beszéltek semmi. De csak ők ketten. CC, Jake és a többiek kitettek magukért. Most pedig az a két idióta iszik. Lehet, hogy tovább nem vehetnek rész a Warped-en. Ha továbbra is inni fognak és nem lesznek jobbak, akkor nuku. Lehet, hogy a következőre se jöhetnek.
- És ez mind az én hibám.
- Ne őröld magad. Az ők hibájuk, mert nem bírják elfogadni. Szerintem neked nehezebb.
- Hogy te, hogyan tudsz olvasni a gondoltaimban, gépen keresztül?!
- Ehhez nem kell gondolatolvasás. e lehet olvasni az arcodról. Kisírt szemek, elfolyt smink...
- Mi? - vágtam a szavába. Előkaptam a táskám és kiszedtem belőle egy tükröt. Sóhajtottam egyet és leszedtem az arcomról. Közben ajtónyitódást hallottam.
- Maria, beszélnünk kell. - hallottam meg Vöröske hangját. Nem tudtam mit csinálni, mert ha most megmozdulok... és kocsi 'ugrott' egyet és a tusomnak lőttek.
- Nem igaz. - sóhajtottam és a képernyőn megláttam Őt. Brink elkezdett nevetni.
- Hahaha... Nagyon vicces vagy. - és már nem láttam. Elkezdtem leszedni. Akkor most hagyjuk. Egy kis szempillaspirál és szájfény elég lesz. Felkentem magamra mindent, amit kellett. Lecsaptam a laptopom fedelét és elraktam. Az út további részébe vagy csócsáltam egy csokit, vagy ittam, vagy énekeltem, vagy zenét hallgattam, vagy aludtam. Amikor El Paso-ban megálltunk, akkor kiugrottam a kocsiból és nyújtóztattam a végtagjaimat.
- Halleluja. - mondta és beszívtam a friss nyári, langyos levegőt. Este van, de akkor is egy kicsit meleg van. Ugráltam egy kicsit.
- Oké, akkor én most bemegyek ide, ha jössz, akkor jössz, ha nem, akkor nem. - ez kedves. Látszik, hogy fáradt. Bementem vele és vettem magamnak egy energiaitalt, amit végül Kinney fizetett ki. Vett még pár csokit és müzliszeletet, aztán tankolt és elaludt. Én addig sétáltam egyet, de nem mentem messzire, mert ahogy magamat ismerem elvesznék. Elszívtam pár szál cigit is. Már nem kell sokat utaznunk, csak legalább 15 órát. De jó. Főleg ha még dugóba is keveredünk. Csak ne kerüljünk dugóba. Találtam egy kis csajt, akit elkezdtek verni.- Ha most nem hagyjátok abba, akkor odamegyek, de azt megbánjátok. - mondtam és szívtam egyet a mérgemből, amit füst formájában kifújtam. Erre néztek és elmosolyodtak. Alig lehetnek 16 évesek, de részegek. Én ilyenkor még azt se tudtam, hogy mi az a sör. Na, jó. Tudtam, de nem ittam. Elkezdtek felém jönni.
- Nem akarsz velem feljönni a szobámba? - kérdezte az egyik.
- És te ennél jobb csajozós dumáz nem tudsz? - néztem rá.
- Na, csak egy kicsit. - már előttem volt.
- Majd ha télen piros hó esik. - arrébb toltam és elmentem. Az egyik megfogta a hajam és beleszagolt. Kiszedtem a kezéből és felpofoztam. Mindegyik elkezdett felém jönni, de az összes lekerült a földre. Odamentem a lányhoz és leguggoltam mellé.
- Jól vagy? - szedtem ki az arcából a haját. A gyönyörű szép íriszeit láttam meg. Olyan, mint Andy-é. Megijedt és odamászott falhoz, amihez annyira hozzányomult amennyire csak tudott. Odamentem hozzá.
- Nem kell félned tőlem. Én Anna vagyok. És te?
- Octavia. - szólalt meg azzal a cuki spanyol akcentusával. Megsimogattam az arcát.
- Gyere, O. Ugye nem baj, ha O-nak hívlak? - megrázta a fejét - Oké. Éhes vagy?
- Egy kicsit. - elvezettem a kocsihoz és leültettem. Adtam a kezébe egy kis csokit.
- Merre laksz? Haza vigyelek? - kérdezősködtem és én is leültem.
- Én ott lakom. - válaszolta félénken.
- Hol? Abba a sikátorba? - félénken bólintott - És mi van a szüleiddel?
- Kidobtak otthonról, mert nem volt szükségük rám. Már 2 hete ott élek. - ezt utálom. Ezt nagyon utálom. Nem tudok, mit csinálni vele. Utálom ezt. Előszedtem a tárcám és adtam neki pár dollárt.
- Ezt nem fogadhatom el. - nyújtotta vissza.
- Dehogynem. Hány éves vagy?
- 17.
- Akkor vállalhatsz munkát. Ebből a pénzből elmehetsz egy kisebb albérletbe és legalább 1 hétig el tudod magad tartani vele. Keress munkát és járj iskolába. Ha valami gond van, akkor pedig hívj fel. - előszedtem egy papírt és ráírtam a telefonszámom. Adtam még neki egy pólót és egy pulóvert, plusz egy ruhát, amit nem szeretek annyira.
- Köszönöm. - ölelt meg.
- Szívesen. De ne bízz meg mindenkiben, mert nem biztos, hogy olyan kedvesek, mint én és nincs hátsó szándékuk.
- Akkor neked hátsó szándékaid vannak? - húzódott egy kicsit arrébb.
- Dehogy is. Én átérzem milyen, ha a szüleid nem foglalkoznak veled. Tudod engem régebben mindig megerőszakoltak?
- Megerőszakoltak? - kérdezte meglepődötten.
- Igen. Akkor senki se foglalkozott velem és egy idő után a sulimba is megtudták. Mindennek elkezdtek csúfolni és undorodtak tőlem. Mondjuk nem is csodálkozom. Én is undorodtam magamtól.
- Hogy lehetsz ilyen erős? Olyan mintha nem félnél semmitől. Mintha szarnál az egész világra. - nevettem egyet.
- Nem vagyok erős. Bennem mindig is a zene tartotta a lelket. Ha nem lett volna a zene, akkor én rég a síromban fetrengenék. - leírtam a papírra egy bandát - Ők tartották bennem az életet. Ha egyszer elkezded őket hallgatni, akkor le nem tudsz szállni róluk. - Black Veil Brides - Vannak más bandák is, de olyan sok, hogy nem tudnám őket felsorolni. Félni. - sóhajtottam - Nagyon is jól tudom, hogy milyen a félelem. Talán túlságosan is. Elég sok mindentől félek. És abban igazad van, hogy szarok a világra. Én élek a saját kis világomban és azoknak segítek, azokkal foglalkozok akikkel akarok. Van egy idézet, amit imádok. Nincs még egy olyan ember a világon, aki meg tudná neked mondani, hogy mit ne csinálj. Te vagy az egyetlen ember, aki felállíthatja a határokat.
- Ez szép. - mondta O.
- Igen. A legfontosabb, hogy legyél mindig önmagad és soha ne borulj térdre senki előtt. Járj mindig emelt fővel. - ez vicces, hogy pont én mondom. Gyenge vagyok, mint a harmat. Nagyon gyenge. Erős akarok lenni. Nem akarok sírni, nem akarok fájdalmat érezni. Előszedtem a telefonomat és elindítottam egy dalt, amit énekeltem.
- Nagyon szép hangod van. - mondta könnyes szemmel, amikor befejeztem. Megtöröltem az arcát.
- Amúgy hosszabb nevemen Annabella Rose Quinn vagyok.
- Octavia Blake. Remélem még találkozunk. - mondta és felállt.
- Biztos, hogy találkozunk. - álltam fel én is és megöleltem - Vigyázz magadra.
- Rendben, A. - nevettünk - Szia. - integettet. Visszaintegettem és leültem.
- Túl kedves vagy. - mondta Kinney.
- Srácok! - ordítottam mellettük.
- Csajszi! - szorítottak. Elengedtük egymást.
- Kinney ők itt a Henry, Jason és Chris. Srácok ő itt Taylor Kinney. - mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak egymással és felém fordult Taylor.
- Itt van mindenhez a kulcs. - nyomott egy csomót a kezembe - Használjatok mindent egészséggel és érezzétek jól magatokat. Majd ha már nincs szükségetek a házra, akkor a kulcsokat adjátok oda Jaime-nek. Ja, és Anna. Jaime azt mondta, hogy ha megérkeztünk ezt adjam át neked. - vett elő egy kisebb dobozt, rajta egy borítékkal.
- Köszi. - öleltem át és elvettem tőle.
- Nincs mit. Akkor én megyek. Sziasztok. - pattant be a Jaguar-jába és elgurult. Mikor már látókörön kívül volt, elkezdtünk ugrálni és bementünk. A küszöbön megálltunk.
- Én nem erre számítottam. - mondta döbbenten Jason.
- Én se. - mondtuk egyszerre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése