61.rész

" - Srácok! - ordítottam mellettük.
- Csajszi. - szorítottak. Elengedtük egymást.
- Kinney, ők itt Henry, Jaon és Chris. Srácok ő itt Taylor Kinney. - mutattam be őket egymásnak. Kezet fogtak egymással és felém fordult Taylor. 
- Itt van mindenhez a kulcs. - nyomott egy csomót a kezembe - Használjatok mindent egészséggel és érezzétek jól magatokat. Majd ha már nincs szükségetek a házra, akkor a kulcsokat adjátok oda Jaime-nek. Ja, és Anna. Jaime azt mondta, hogy ha megérkeztünk ezt adjam át neked. - vett elő egy kisebb dobozt, rajta egy borítékkal.
- Köszi. - öleltem át és elvettem tőle.
- Nincs mit. Akkor én megyek. Sziasztok. - pattant be a Jaguar-jába és elgurult. Mikor már látókörön kívül volt, elkezdtünk ugrálni és bementünk. A küszöbön megálltunk.
- Én nem erre számítottam. - mondta döbbenten Jason.
- Én se. - mondtuk egyszerre.'
Az egész szép lett volna, csak tele volt pókhálóval.
- Oké. Én megnézem, hogy milyen a fürdőszoba és ha jó, akkor lefürdök. - mondtam és megkerestem a fürdőt. Ott is volt néhány pókháló, de nem a zuhany kabinban. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy fekete Jack Daniel's-es ujjatlant és egy farmer rövidnadrágot. Sminkeltem egy kicsit.
- Itt nincs semmi. - mondta Chris, amikor kiléptem az ajtón.
- Itt sincs. - hallottam Jason hangját az egyik szobába.
- Itt se. - mondta Henry.
- Mit kerestek? - kérdeztem.
- Tisztítószert, kaját, piát vagy valamit, de itt nincs semmi. - magyarázkodott Chris.
- Menjünk el bevásárolni. - adtam az ötletet.

- Oké. - mondták egyszerre. A nappaliban találtam egy város térképet. Ezt magammal viszem, szerintem jól fog jönni. Felkaptam a fekete Conversem és elindultunk. Chris vezetett, Henry navigált, mi Jason-el meg csodálkoztunk rajtuk. Mikor odaértünk a legközelebb levő szupermarketbe, ami 20 percre van a háztól. Nyújtóztam egyet és bementünk. Megvettük a tisztítószereket, kaját és piát, aztán visszaindultunk. Mikor megérkeztünk a srácok behoztak minden szatyrot és elkezdtünk pakolni. A ház az úgy van, hogy... Ahogy belépünk egy folyosón találjuk magunkat, aminek a végén egy ablak van. Először jobbra van a nappali; balra a konyha; aztán balra egy helység ahol mosógépek vannak; jobbra pedig egy fürdőszoba; utána balra egy raktár, ahol a porszívók, söprők, meg az ilyenek vannak;  jobbra, pedig egy szoba, ahonnan nyílik egy fürdő; utána balra egy folyosó, jobbra pedig egy üveg ajtó, ami az udvarra vezet. Balra egy folyosó, aminek a jobb oldalán egy szoba, egy fürdővel; balra, ugyanez és ez még megismétlődik háromszor. Aztán az egyik ajtó mögött egy lépcső van, ami a padlásra vezet. A vele szemben lévő ajtó mögött, pedig a garázs van, ahova Chris most parkolt be.

Konyha

A takarítást a konyhával kezdtük. Jason és Chris kitakarítja a szekrényeket. Henry a hűtő- és fagyasztó szekrényt, én pedig a mosogatógépet és gáztűzhelyet. Jason és Chris duó hamarabb lett kész, ezért ők még az edényeket is eltörölték és lepókhálózták a szobát. Felfedeztem, hogy van egy kamra is. Oda pakoltuk a nem hűtős/fagyasztós kajákét és piákat. A háznak minden egyes pontja más dizájnú.

Nappali

A következő állomás a nappali volt. Szedtem a kertből pár szál virágot. A srácok az ablakokat tisztogatták.
- Ott még van egy folt. - mondta Jason-nek.
- Fogd be. - támadott le. Oké. Kimostam a párnákat és a függönyöket, amik nagyon hamar megszáradtak a nagy meleg miatt. Mikor ezt is befejeztük mindenki ment a saját szobáját takarítani.

Én egy egyszerű fekete-fehér szobát választottam. Kitakarítottam és berendezkedtem. Most jöjjön a fürdőszoba. Azt csak imádni lehet. Egyszerű fekete-szürke, de akkor is tetszik.
- Halálfejes szappan pumpám van. - mentem ki a kezembe vele. Persze az is fekete.
- Nekem meg Jack Daniel's-es. - mutatta Jason.
- Nekem fa. - mutatta fel Henry.
- Nekem üveg. - jött elő Chris. Elkezdtünk nevetni, aztán visszamentünk. Amúgy csak azért választottam ezt a szobát, mert külön gardróbja van.
- Éhes vagyok! - ordibált Jason. Bejött a szobámba - Éhes vagyok. - ült le az ágyra és lefeküdt.
- Ez kényelmes. - mosolygott.
- Pattanj fel. Megyek és csinálok kaját, csak menj ki. - mutattam a fehér ajtóra.
- Mi lesz a kaja? - érdeklődött Chris.
- Rántott hús, sült krumplival és csinálok még valami sütit. - mondtam és bezártam a szobám ajtaját. Elkezdtem csinálni az ebédet/vacsorát és eldöntöttem, hogy túrós pitét fogok csinálni. Igaz, hogy nem mindennapi, de nem baj. A srácoknak, csak az a lényeg, hogy finom és ehető legyen. Az már részlet kérdése, hogy mi van benne. Fél egyre készen lettem mindennel és meg is terítettem.
- Srácok! Gyertek, vagy megeszem előletek a kaját! - ordítottam a folyosón állva és pár másodperc nagy csönd, aztán már csak trappolást lehetett hallani. A folyosón egymást lökdösték, de a végén éppen eljutottak az asztalig, ahol még veszekedtek egy sort, hogy ki hol üljön.
- Úgy érzem, hogy nem fogok unatkozni. - sóhajtottam és leültem az egyetlen szabad helyre.
- Amúgy elmondtad a srácoknak? - kérdeztem Henry-től.
- Nem. - mondta a szemembe nézve.
- Mit nem mondott el nekünk? - érdeklődött Chris.
- Anna-nak gyereke lesz, Andy-től. - mondta Henry lazán. Jason majdnem megfulladt, Chris pedig lefagyott. Felálltam és befutottam az egyik fürdőbe. Ez a fürdő Jason-é és szegénynek a WC-jébe belehánytam. A fiúk utánam jöttek és elkezdték vagy a hátamat simogatni, vagy nyugtatni.
- Ez a terhességgel jár. - nyújtott át egy poharat Chris. Elvettem tőle és megittam a tartalmát. Nekidőltem a falnak és mélyeket lélegeztem.
- Én nem eszek többet. Ti menjetek nyugodtan. Süti van a hűtőben, abból egyetek ha akartok és létszi a koszos tányérokat rakjátok be a mosogatógépbe és a maradékot pedig rakjátok el. - felálltam és elkezdtem a szobám felé menni. Jaime-től kapott csomagot még nem is nyitottam ki. Leültem az ágyra és felvettem az ölembe. Kinyitottam és egy párna volt benne, amin van egy csomó kép. De édes. Kinyitottam a borítékot és kiesett belőle pár dollár. Na, ne. Ez teljesen hülye. Szétnyitottam a lapot és ez állt benne:

Anna!
Amikor ezt az üzenetet olvasod, akkor biztos, hogy már Malibuban leszel. Először is az a párna az utó szülinapi ajándékod. Remélem tetszik. Másodszor remélem jól fogod érezni magad. Ha valami baj van, akkor nyugodtan hívd fel Maria-t, vagy akár engem. Mindig készenlétben leszünk. És végül ne szomorkodj, mert neked a mosoly áll a legjobban és legyél mindig életvidám. Remélem, hogy 9 hónap múlva ugyanazt azzal az Annaval fogok találkozni, akit eddig ismertem. Én is és Maria is mindig tájékoztatni fogunk mindenről, üzenetben. Lehet, hogy én majd képeket is tudok csatolni hozzá. :) Ha kell, akkor leszek a lelki támaszod és még a béka segge alól is kihozlak. 

Puszi: Jaime <3

Még a lélegzetem is elakadt. Erre nem tudok, mit mondani. Esetleg azt, hogy azt a kurva, én imádlak Jaime. Egy hatalmas puszival, fogom üdvözölni, ha találkozunk. Elkezdtem nézni egy sorozatot. The Walking Dead maratont tartok. Ha már lemaradtam róla.

*zene*

~ Andy szemszöge ~

Anna, már 2 napja elment, és nem tudom, hogy mit csináljak magammal. Egyszerűen, nem tudok nélküle élni. Mióta megismertem, azóta minden megváltozott. Az érzéseimtől kezdve, a stílusomig. Minden. Most a srácokkal osztunk autogramot a rajongóknak. 

- Szia. Hogy hívnak? - kérdeztem az előttem álló derékig erő, fekete hajú lánytól. Majdnem úgy néz ki, mint Anna.

- Szia. Anna vagyok. - rámosolyogtam és elkezdtem firkálni - Ha megkérdezhetem, hol van Anna?! - kérdezte.

- Beteg, úgyhogy elment egy időre. - néztem fel egy kicsit.

- Értem. Olyan cukik vagytok együtt. - rácsaptam egyet az asztalra és elmentem.

~ Ashley szemszöge ~

- Értem. Olyan cukik vagytok együtt. - mondta egy rajongó, mire Andy rácsap az asztalra és elmegy.

- Nyugi. Ez nem a te hibád, csak Anna hiánya van. - nyugtatgattam. Felkapta a posztert és elment. Andy után mentem.

- Biersack. Ez mire volt jó? Csak megijeszted az Army-kat! - álltam elé idegesen. Nem válaszolt - Tudom és elhiszem, hogy hiányzik Anna, de nem csak neked. Szerinted mi hogyan érzünk?! Ugyanolyan fontos nekünk, mint neked. Ő segít mindig nekünk... 

- Menj vissza, Ash. - szakított félbe Lu és megcsókolt. Visszamentem és leültem.

~ Lucy szemszöge ~

Elment Ash.

- Nézd Andy. Avval semmire se mész, ha idegeskedsz. Ahogy Ash mondta, nekünk is fáj a hiánya. Nem látom minden nap azokat a szép szemeket; a cuki mosolyát; mély, mégis szép hangját; nem hallom azokat a biztató szavakat; nem érezhetem az ölelését. - egyszer csak azt veszem észre, hogy Andy könnyezik - Ki kell bírnunk 9 hónapot. Sőt. Lehet, hogy kevesebbet. gyere ide, te hülye. - megöleltem és simogattam a hátát - Ne csinálj semmi olyat, ami miatt szerinted Anna megölne, oké?

- Eszembe sem jutott. - dünnyögte a nyakamba. 

- Na, akkor most mutasd meg az egész világnak, hogy szereted Anna-t és kibírod nélküle. Nem vagy te egy paranoiás, hülye balfasz. Na, gyerünk. - löktem meg. Visszament.

- Bocsánat az előbbi zavargásért. - mondta és leült. Karba tett kézzel néztem tovább őket. 

*zene*

~ Anna szemszöge ~

Már az 1.évad közepénél járok. Szomjas vagyok. Feltápászkodtam és lementem inni, egy kis vizet. Közben a telefonomat nézegettem. Twitter-en ráakadtam egy videóra. Elkezdtem nézni. A végén már rendesen sírtam. Ő szinte olyan, mint én. A gyermekkori emlékek, vagy akár egy-egy számukra, kicsi rossz szó, mind beleégetek a szívembe és onnan már nem lehet eltüntetni őket.

'Utállak!' 'Menj innen, te mocskos, buzi, emos, kurva!' 'Te mocskos kurva! Tűnj a közelemből, még leprás leszek!' 'Ronda vagy!' 'Fura!' 'Öld meg magad, a világ jobb lesz!' 'Remélem, hogy hamar megdöglesz! Fulladj meg, te mocskos ribanc!' 'Téged miért szeretne bárki is! Mindenki utál téged! Ezt még nem vetted észre?!' 'Dögölj meg!' 'Haszontalan! Te semmire se vagy jó, csak arra, hogy mások megbasszanak!' 'Te szajha!' - az utolsó mondatnál előjött Andy, mérges, csalódott arca, amink hatására leejtettem a poharat, ami ezernyi darabra tört. Azt hittem, hogy ezek az emlékek eltűntek, de nem. Csak a lelkem legmélyére elzártam, de nem olyan jól. Ha meglátok egy ilyen videót, vagy akár csak egy olyan tinédzsert, akin látszik, hogy depressziós vagy valami, egyből felszínre törnek és rám jön a sírhatnék. Most is ugyanez van, csak most tényleg sírok. A földön.

~ Henry szemszöge ~

- Ne már! nem akarom ezt nézni. - parádézott Jason. nem akarja megnézni a Sinister-t. 

- Ha beszarsz tőle, akkor beszarsz, ha meg nem, akkor nem. Ennyi. - magyarázta Chris. Egyszer csak azt hallom, hogy valami összetörik. Mindannyian elkezdünk futni a konyha felé és Anna-t látjuk meg, sírni a földön, körülötte egy csomó szilánk.

- Chris. Azonnal söpörd össze, hogy odatudjunk menni. - mondtam. Elment egy söprőért. pár pillanat múlva vissza is jött és eltüntette Anna körül az üveg szilánkokat.

- Anna. Anna, hallasz engem?! - guggoltam le hozzá - Anna, válaszolj. - ráztam meg egy kicsit. megöleltem, de erre se reagált semmi. Csak sírt és sírt, és még többet sírt. Felkaptam és bevittem a szobájába, ahol leraktam az ágyra.

- Anna. Mi a baj? - töröltem le a könnycseppeket az arcáról - Anna, mondd el. - mondtam nyugodt hangon. Elfordult és magára húzta a takarót. Megöleltem.

- Nekünk bármit elmondhatsz, de ha nem akarod, akkor nem erőltetjük. Most magadra hagyunk, de majd visszajövünk, jó? - megpusziltam a takarót és kimentünk.

- Ez furcsa. Vajon, mi baja lehet?! - gondolkozott Jason.

- Majd ha megnyugodott, akkor lehet, hogy elmondja. - néztem rá.

~ Anna szemszöge ~

Már megint megtörtem. már megint sírok az emlékek miatt, pedig megígértem magamnak, hogy elengedem a múltam. nem hagyom, hogy megint a múlt miatt vagdossam magam. Igen. Régebben vagdostam magam. Tudom milyen érzés egész nyáron pulóverben lenni; otthon, a sötét szobádban ülni és sírni. Ezt mind egyedül. Tudom milyen az amikor senkire se számíthatsz, senkiben sem bízhatsz meg, azt se tudod, hogy ki vagy. Az amikor egy perem szélén állsz és leakarsz ugrani, de nem hagy valami. Egy érzés, ami nem hagyja, hogy öngyilkos legyél, mégis rémálmokat, rossz emlékeket hoz. Volt egy ismerősöm, akit az interneten ismertem még és olyanokat kérdezett, hogy 'Hogyan tudsz ilyen erős maradni?', 'Hogyan tünteted el a fájdalmaidat?', 'Hogyan tudsz ilyen hiteles műmosolyt varázsolni az arcodra, amikor legbelül ezer darabra törsz?'. Erre csak annyit feleltem, hogy 'Nem vagyok erős, csak annak tüntetem magam. A fájdalmaimat nem tüntetem el, hanem elzárom legbelülre, mégis ezek néha vulkánként előtörnek és akkor csak bemegyek a szobámba és vagdosom magam. A műmosolyt, azt pedig elhiszik. Volt elég időm arra, hogy kifejlesszek egy tökéletes műmosolyt, amit még a hozzám legközelebb álló személy is elhisz.' Ennek az lett a vége, hogy a lány öngyilkos lett. Egy vágás véletlenül túl  mélyre sikeredett. Az is az én hibám volt, mert eszébe juttattam a pengéket. Egyszer egy bölcs ember azt mondta nekem, hogy 'Csak csukd be a szemed és mondd azt, hogy: Nem félek, te mocskos dög!'. Ezt egy párszor megpróbáltam és sikerült is, de nem sokáig, mert egy idő után már nem hatott. Ezek után, már mindennapossá vált az, hogyha megkérdezik, hogy 'Jól vagy?', akkor automatikusan azt felelem, hogy 'Igen', egy műmosoly kíséretében. Volt egy olyan időszakom, amikor alkoholhoz és drogokhoz nyúltam, de ekkor ismertem meg Alice-t, aki megmentett. Ha Ő nem lenne, akkor én már rég a koporsómban fetrengenék, Alice előtt senkiben sem bíztam, senkit sem szerettem... Ja, de. A szomszédos suliban volt egy végzős srác, akit Adam-nek hívtak. Elképesztően szexinek tartottam akkor és még barátai is voltak. Adam-nek kék haja volt, de ezt a barátai nem bánták. Inkább különlegesnek tartottak. Bevallottam neki, hogy szeretem, de ő azt mondta, hogy nem. Kárpótlásként adott egy MMF koncertjegyet. A többit azt meg szerintem tudjátok (18.rész).
Felálltam, de előjöttek megint az emlékek. Most még Mullins szövege is eszembe jutott. 'Akkor kimondom a szemedbe az igazságot. Te egy kibaszott kurva ribanc vagy, aki úgy drogozik, hogy azt se tudja hol van. Mindig menekülsz az igazság elől és félsz szembenézni az élettel.' 
- Miért kísért a múlt? Miért? Én ezt nem akarom. - ordítottam egyet és az ágy mellett összegörnyedve sírtam tovább.

~ Henry szemszöge ~

- Lehet, hogy fel kellene hívni Alice-t. - mondta Chris. A konyhában ülünk és gondolkozunk, hogy mit csinálhatnánk.
- Nem tudom. - elfeküdtem az asztalon, de ordibálást hallottunk. Felálltunk és elmentünk Anna szobájába. Benyitottam és ott van az ágya mellett összegörnyedve és sír. Odamentem hozzá és megöleltem.
- Nyugi. Nincs semmi baj. Itt vagyok melletted. - öleltem szorosan magamhoz - Hívjátok fel Alice-t. -néztem a srácok felé és bólintottak.
- Ne! - reagált An - Kérlek titeket ne! - még mindig sírt. Ilyenkor egy férfi tehetetlen azt se tudja, hogy mit csináljon.
- Akkor ne sírj. - néztem a szemébe - Elmondod, hogy mi a baj? - megrázta a fejét. Sóhajtottam egyet - Gyere. Nézzük meg az udvart. - a karját megfogva felhúztam magam után és kimentünk.
- Biztos, hogy nem mondod el? - kérdezte Jason. Csúnyán ránéztem, de An csak megrázta a fejét.
- Most visszamegyek. Ha éhesek vagytok csináljatok szendvicset. - megfordult és elment.
- Hívjuk fel, Alice-t. - mondta Chris.
- Nem. Adjunk neki egy kis időt. - néztem Anna után.




~ Anna szemszöge ~

Visszamentem a szobámba, előszedtem az egyik rajzfüzetem, ami mindig velem utazik és elkezdtem rajzolni. Most csak ennyi tellett tőlem. Nem akarom színesebbé tenni, vagy valami. Már a végén amúgy is elkezdtem sírni. Na, jó. Én depis lettem.









~ Henry szemszöge ~

2015.október 02.

- Alig jön ki a szobájából. Most már tényleg fel kellene hívni Alice-t. - mondta Chris. Mindennap ezt hajtogatja, de igaza van. Mióta idejöttünk, csak 3-4 naponta jön ki a szobájából. Azt is azért, hogy kimossa a koszos ruháit, meg még nyáron egyszer-kétszer lehúztuk a partra, de ott is vagy ült a napernyő alatt az árnyékban, vagy elszökött. Egyszer már volt olyan is, hogy elment és csak 3 nap múlva jött haza. Nemrég meg kiitta a piakészletünket. Ajtónyitódást, aztán csukódást hallottunk. Arra kaptuk a fejünket és Anna jött ki. Egész jó állapotban van. Most. Egy ideig.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem.
- Köszi, de nem. - olyan rekedtes, mégis vékony a hangja. Látszik, hogy csak 2 naponta eszik. Az is valamilyen szendvics. Kiment az ajtón.

~ Anna szemszöge ~

Egy csomó smink segítségével tudtam, csak megcsinálni, hogy ne látszódjon annyira a kisírt szemem, a sötét karikák a szemem alatt. Kimentem, mert egy kicsit sétálni akartam. Körbenéztem és megláttam egy vörös hajú lányt sétálni.
- Alice?! - ezt túl hangosan mondtam, meg amúgy is lehetetlen. Megfordult és tényleg Ő volt.
- Anna! - futott felém. Mikor ideért szorosan megölelt - Anna. - sírt. Mosolyogtam és nekem is elkezdtek folyni a könnyeim.
- Anna! - mondta.
- Alice! - és egymás nevét mondtuk egy ideig.
- Úgy hiányoztál. Had nézzelek meg csajos. - váltunk el - Az arcod azt mutatja, hogy nem eszel sokat, de a pocakod nagyobb lett. - nézett végig rajtam.
- Gyere be. - megfogtam a karját és elkezdtem befelé húzni.
- Alice! - ordították a fiúk, amikor meglátták. Idefutottak és megölelték.
- Sziasztok. Ti is hiányoztatok. - mondta Al. Ránéztem a TV-re. Már megint XBox. Hogy ezek, hogyan nem unják?
- Beszélj Anna fejével. - mutatott rám Jason.
- Miért? - kérdezte meglepődötten Vöröske.
- Majd Ő elmondja. - mondta Henry. Köszönöm mindkettőtöknek. Befutottam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót.

~ Alice szemszöge ~

- Csinált valamit magával? - kérdeztem. A fiúk bólintottak.
- A folyosó végén balra aztán megint balra az első ajtó. - mondta Chris. Bólintottam és odamentem. Egy fehér ajtó előtt álltam. Bekopogtam, de nem kaptam semmi választ. Óvatosan benyitottam. Az ágyon ült és nézett ki a fejéből. Odamentem hozzá és leültem mellé. Magam mellé ledobtam a táskám.
- Mesélj. - fogtam meg a kezét.
- Alice. - borult a nyakamba sírva. Valami nagy baj lehet ha ennyire kiborult.