"***
Arra kelek, hogy valakik suttognak körülöttem. Kinyitottam a szemem, pislogtam párat és máris jobban láttam. Megpillantottam pár új srácot és egy lila hajú csajt.
- Édes. - ugrott a nyakamba egy srác és megcsókolt."
Először, meglepődtem, de olyan jó érzés volt. De akkor is. Nem ismerem. A vállánál fogva eltoltam magamtól.
- Mi a baj, édes? - simogatta meg az arcomat.
- Andy, még nem mondtunk el mindent. - mondta szomorúan Alice.
- Mit nem mondtatok el? - fordult meg (ezek szerint) Andy.
- Anna-nak emlékezet kiesése van. Nem emlékszik semmire és senkire. - mondta szomorúan vörös barátnőm. Andy meglepődötten fordult felém.
- Anna, mondd, hogy csak viccelnek. - mondta reménnyel teli hangon.
- Bárcsak, így lenne. - elkezdtem könnyezni. De miért? Egyszer csak bevillan valami.
Egy kisbabát tartok a kezembe, én pedig Andy ölében vagyok.
- Olyan gyönyörű vagy. Nem tudom elégszer elmondani. Jó anyuka leszel a gyerekünknek. - mondta egy nagy mosoly kíséretében.
- Te már ezt tercezgeted. - kuncogtam. Nekidőltem a mellkasának és elkezdtünk dülöngélni.
- Anna, mi a baj? Anna! Jól vagy? - hallottam meg Al hangját.
- Igen. Jól vagyok? - dőltem könnyes szemmel az ágyra.
- Ne sírj. Kérlek. - mondta egy mély hang. Kinyitottam és egy aggódó tekintetet láttam meg. Awww... Azok a szemek. Elolvadok.
- Andy, kérlek. Adj időt. Tudom, hogy sok volt neked ez a több, mint 8 hónap. - csúszott ki a számon. Több, mint 8 hónap? Mi van? Mi történt? Nem emlékszem semmire, de tudni akarok mindent - Mondjátok már el nekem, hogy mi történt. Kérlek. Így olyan tehetetlennek érzem magam. - néztem rájuk kérlelően.
- Jó. Nyugodj le és utána elmondunk mindent. - fogta meg a vállamat egy lila hajú lány. Kérdőn néztem Alice-ra.
- Ő itt Lucy. - jött mellénk - Sok barátnőd van. Itt van Lucy, én, Sammi, Ella, Maria, Ashley, Dana, Kate és még Meghann is. - és megint egy emlék. 9 lány (köztük én is) nevetve sétálnak standok közt. Olyan boldognak tűnik. A következő pillanatban egy székhez kötve találom magam, teljes sötétségben. Egyszer csak megvilágosodik a szoba és egy maszkos férfi áll előttem és egy barna hajú csaj kést fog a torkomhoz.
- Innen nem menekülsz. - suttogta nekem.
A könnycseppek elkezdtek lefolyni az arcomon.
- Mi a baj? - simogatott meg Alice.
- Semmi, csak egyedül szeretnék lenni.
- Rendben. - felállt - Gyertek. Menjünk.. - mondta és kimentek. Andy még egy ideig nézett engem - Andy. Gyere. - és kiment.
~ Alice szemszöge ~
- Vajon mi lehet vele? - ült le Lucy.
- Emlék. - mondta Andy - A szemében először boldogság látszott, de utána ez átváltott félelemben és elkezdett sírni. Biztos emlékszik a 'balesetre'. - mutatott az ujjaival idézőjelet.
- Adjunk neki időt. - sóhajtottam - Menjünk hozzánk. Gyertek. - mondtam és elindultam. Nagy nehezen, de ők is elindultak. Tudom. Én sem akarom itt hagyni Anna-t, de azzal, hogy itt állunk azzal nem lesz semmi se jobb.
~ Andy szemszöge ~
Elindultak. Én utoljára mentem. Sokan vagyunk. A liftbe nem fértünk be egyszerre.
- Majd megyek utánatok. Induljatok el nyugodtan. - mondtam nekik. Mielőtt reagáltak volna, bezárult a lift ajtaja. Megfordultam és visszamentem Anna kórterméhez, ahova be is mentem. Mikor beléptem Anna összegömbölyödve sírt az ágyon. Odamentem hozzá, lefeküdtem mellé és átöleltem.
- Elhiszem, hogy ez nehéz most is és lesz is, de együtt megbirkózunk vele. Bízhatsz bennem. - mondtam. Felém fordult és beletemette az arcát a mellkasomba - Most már örökre melletted leszek és egy percre se foglak elengedni. - öleltem magamhoz szorosabban.
- Andy. Én nem ismerlek, - nézett fel rám könnyes szemekkel - de valami itt bent azt akarja, hogy bízzak benned, hogy csókoljalak meg, hogy szeresselek, öleljelek és mindig veled legyek. - mosolyogva letöröltem a könnyeit.
- Ez azt jelenti, hogy hiába nem élek az emlékeidben, de a szívedben ott vagyok. És ha akarod megcsókollak. - csücsörítettem.
- Hülye. - mosolygott és hozzáért az arcomhoz. Egy ideig néztük egymást, aztán rátapadt az számra. Visszacsókoltam és felé kerekedtem.
- Hogy ez már, hogy hiányzott. - váltam el tőle - De várjunk. Tudom, hogy í szíved ezt akarja, de te nem hiszem. Sőt tudom, mert te mondtad, hogy nem ismersz és ismeretleneket nem csókolunk meg. - megpusziltam a homlokát - Egy perc és visszajövök. - álltam fel, de megragadta a karomat.
- Hova mész? - nézett rám azzal az elképesztően cuki nézésével.
- Felhívom Alice-t. Ne félj, mindjárt visszajövök. - megsimogattam az arcát és kimentem. Tárcsáztam Alice-t.
- Eszembe jutott, hogy te nem is tudod, hogy hol van a ház. Gondolom még mindig Anna-val vagy. Na, de mesélj. - hallottam meg a hangját.
- Igen, Anna-val vagyok és itt is maradok. De nem ezért hívtalak. Lenn egy kérdésem.
- Hallgatlak.
- Hol a baba?
- Milyen baba?
- Jaj, kérlek Alice. Hol a baba? - mondtam neki lassabban.
- A kicsi nem élte túl. - sóhajtott - Kérlek, ne mondd el ezt Anna-nak és azt se, hogy terhes volt. - bennem megfagyott a vér. Lassan visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, erőltettem egy műmosolyt az arcomra és így mentem vissza. Bementem és befeküdtem mellé.
- Andy. Mi a baj? - kérdezte az arcomat fürkészve.
- Semmi. Mi lenne? - mosolyogtam rá.
- Ez egy elég rossz műmosoly. Áruld el, hogy mi bajod van. - parancsolta.
- Ugyanúgy parancsolgatsz, mint régebben.
- Mert téged máshogy nem lehet rávenni, hogy elmond.
- Tényleg? - másztam fölé.
- Nem hárítunk. - mutogatott rám - Feküdj csak vissza és csiripelj, - visszafeküdtem és csiripeléshez hasonló hangot adtam ki - Andy. - nézett rám szigorúan.
- Na, jó. - hajtottam le a fejem - Meghalt a kutyám.
- Ó, te szegény. - kényszerített, hogy a szemébe nézzek - 1. a szemed mindent elárul, azaz hazudsz. 2. nincs is kutyád.
- Honnan veszed? Ez alatt a 8 hónap alatt vehettem.
- De akkor elmondtad volna nekem. - elkezdtem furán nézni rá - Kimentél és elég sok minden eszembe jutott.
- Mint például?
- Amikor először csókoltál meg, amikor először feküdtünk le, de volt ott egy másik pasi is.
- Chris. Ő az exed és bizonyos okok miatt le kellett, hogy feküdj vele. - sóhajtottam.
- És te ennek egyáltalán nem örülsz.
- Hogy örülnék? - a kezemet végigjártattam a felső teste minden pontján - Nem én értem hozzád, nem én csókoltalak, nem az én nevemet mondtad ki, nem engem kényeztettél, nem nekem suttogtad, hogy szeretlek. Ennek miért örülnék? - néztem fájdalmasan a szemeibe. Egy ideig nézett, de aztán szorosan magához ölelt.
- Bocsáss meg. Kérlek, Andy. Én csak téged szeretlek. A szívem ezt sugallja. Andy. Kérlek, segíts emlékezni. Segíts végig ezen a nehéz, rögös úton. Kérlek. - vizet éreztem a vállamnál.
- Rendben. Segítek, csak ne sírj. - simogattam meg a buksiját.
- Köszönöm. Köszönöm. - ölelt meg szorosabban.
- Rendben, rendben, de meg ne ölj. - elkezdett nevetni.
- Én veled olyat sose tennék. - távolodott el.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem.
- De.
- Akkor elmegyek neked kajáért.
- Mehetek veled? - csillogtak fel a szemei.
- Nem. Neked itt kell maradnod.
- Nem akarok. - tette keresztbe a karját. Sóhajtottam egyet.
- Rendben. Öltözz és megkérdezzük a dokit.
- Hej. - felpattant és elment egy fekete táskához - Ugye, ebbe vannak a ruháim.
- Igen. A bátyád hozta őket. - álltam fel. Kicipzározta és kivette belőle a cuccokat. A kezébe akadt egy szoknya, amit külön rakott - A-a-a. - mentem mellé - Ezt nem veheted fel. - vettem a kezeim közé.
- És miért nem? - rakta a kezét a csípőjére.
- Mert hideg van. - raktam el. Előszedtem neki egy szettet, ami tökéletes - Ez jó. Öltözz. - adtam a kezébe és leültem.
- Nem előtted fogok. - mosolygott. Felálltam és átöleltem a derekát.
- Ne segítsek. - már kezdtem kigombolni a kórházi köpenyt vagy, hogy a francba hívjákot.
- Na, tűnés. - fogta meg a kezemet. Megpusziltam a homlokát.
- Rendben. Most ennyivel beérem, de siess. - kimentem és nekidőltem az ajtónak. Pár pillanat múlva szisszenést hallottam. Gyorsan megfordultam és bementem. A fotel mellett ült - Mi a baj? - mentem oda hozzá és megnéztem. Egy kötés volt a hasán.
- Jól vagyok, csak hirtelen és gyorsan mozogtam. - mosolygott rám fájdalmasan.
- Látszik, hogy fáj. - lehajoltam és megpusziltam a kötésen, az egyik pontot.
- Pont ott fájt, de most már jobb. - mosolygott még mindig, de most már nem tűnt fájdalmasnak.
- Gyere. - felsegítettem a földről - Segítek neked. - mosolyogtam. Megcsóválta a fejét, de beleegyezett, mert a kezembe adta a melltartót. Felsegítettem mindent rá - Fáj még valahol, mert akkor megpuszilom.
- Hülye. - simított végig az arcomon - Inkább menjünk, mert éhen halok. - indult meg. Nevetve utána mentem.
~ Anna szemszöge ~
Előrementem.
- Nem arra. A másik irány. - mosolygott Andy.
- Tudtam én. - mentem másik irányba. - Andy nevetve megfogta a kezem.
- El ne vessz. - szorította meg egy kicsit. Elkezdtük keresni a dokit. Először a recepciós pulthoz mentünk., ahol meg is találtuk - Elnézést, doki. - fogta meg az orvos vállát.
- Igen? - fordult meg - Magácska, meg mit keres itt? - nézett végig rajtam.
- Anna éhes és elszeretném vinni enni. Elvihetem 1 órára? - kérdezte.
- Kérem. - néztem kiskutya szemekkel.
- Rendben. De csak 1 óra és a legközelebb levő étterembe menjetek. - adta be a derekát pár perc múlva.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre és elindultunk. Lementünk a lifttel és ki a szabadba. Elengedtem a kezét és elkezdtem futni és pörögni. Olyan jó a levegő. Egy kicsit hideg, de mégis jó. A fákat, bokrokat illatos virágok borították, és mellettük a földön is voltak csak ritkábban. Egy helyben megálltam, de kocsi zúgást hallottam és abba az irányba fordultam. Következőnek már csak azt észleltem, hogy Andy karjaiban vagyok.
- Te hülye. El is üthettek volna. - nézett rám szigorúan.
- Bocsi, Andy. - bújtam hozzá.
- Te kis hülye. - mondta nyugodtan - Máskor ne csináld ezt, rendben? - bólogattam - Oké, akkor most induljunk, de el nem engedheted a kezemet. - rakott le és erősen megfogta az említett végtagomat.
- Oké, de ne ilyen erősen.
- Ja, bocs. - engedett a szorításán - Gyere. - indult el. Kimentünk a kapun és egy boldog város tárult a szeme elé. Nem messze mókázó gyerekeket lehetett észrevenni. A közelben volt még egy iskola, ahonnan néha kiabálást lehetett kihallani. Rohanó emberekből se volt kevés - Látszik, hogy hétköznap van. - sóhajtott mellettem. Szorosan magához húzott, hogy még véletlenül se távolodjunk el egymástól. Pár perc múlva meg is érkeztünk egy kávézó szerűséghez. Bementünk és egy 30-as éveiben járó, barna hajú nő üdvözölt minket.
- Sziasztok. Üdvözöllek titeket a Cat Is My Life-ban. Mivel szolgálhatok? Ajánlom a reggeli menünket, ami tükörtojásból. pirítósból és gyümölcsökből áll. - mondta a pult mögül.
- Rendben. Akkor egy reggeli menüt, egy cappuccinot és egy kávét kérnénk. - adta le a rendelést Andy.
- Kérem, üljenek le és azonnal hozom. - ment hátra. Leültünk a sarokba és pár perc múlva hozták is a reggelit ugyanaz a nő - Jó étvágyat kívánok hozzá. - ment el. Az asztalon volt egy tányéron 2 tükörtojás és ugyanennyi pirítós, egy külön tálba gyümölcsök fogpiszkálóval és mellette cappuccino és kávé. Az utóbbit el is vette az előttem ülő férfi.
- Egyél nyugodtan. - tolta a többit elém.
- Te nem eszel?
- Nem. Én már ettem. - hazug. Mióta velem vagy nem is ettél. Elkezdtem enni. Ami volt, már nincs, Akkor most jöjjenek a gyümölcsök. Magam elé húztam és felszúrtam egy almát a fogpiszkálómra, amit utána próbáltam minél szexisebben bekapni. Andy ezt meg is mosolyogta. A következő egy körte volt.
- Kéred? - raktam a szája elé.
- Edd meg te. Te vagy éhes nem én. - mosolygott. Elkezdtem a szájához ütögetni a körtét. Ez bejött, mert mikor már unta bekaptam, megrágcsálta és lenyelte. Minden másodiknál ezt csináltam, de a végére, amikor felé nyújtottam, már akkor leszedte.
- Ez bejött. - mosolyogtam, amikor üres lett a tálka.
- Te kis, boszi. - mosolygott rám. Kinyújtottam a nyelvem, aztán elkezdtem inni a cappucconimat. Mikor befejeztem, Andy lerakott egy kis pénzt az asztalra, aztán elmentünk. - Még maradt egy negyed óránk. - mondta és megfogta a kezemet - Mit csináljunk addig? - nézett le rám.
- Menjünk a parkba? - vetettem fel az ötletet.
- Oké. Amúgy sincsen messze. - elkezdett húzni. Pár perc múlva megérkeztünk. Olyan Deja Vu érzésem van. Mintha jártam volna már itt. Éppen egy pad mellett mentünk el, amikor úgy éreztem, hogy elájulok - Anna. Ülj le. - parancsolta Andy, aminek eleget is tettem - Jól vagy? - guggolt le elém.
- Igen, csak egy kicsit itt álljunk meg. - mondtam és hátradöntöttem, mind a testem, mind a fejem, aztán becsuktam a szemem. Egy kép tárult a szemem elé. Egy kocsiba tuszkolnak be. A következő pillanatban, pedig egy pasas.. meg... megerőszakol.
Ekkor felkaptam a fejem.
- Gyere ide. - ölelt meg Andy. Belefúrtam az arcom a mellkasába - Nincs semmi baj. Itt vagyok és vigyázok rád. Nyugi. - mondta a nyugtató szavakat és közben simogatta a fejem, amitől egy kicsit megnyugodtam. Még egy kicsit így maradtunk, de véget ért a varázsnak.... mi van? Miért gondolok ilyeneket? Nagyon szerethettem Andy-t, ha ilyeneket gondolok. Remélem, hogy ez az érzés megmarad. Vele akarok lenni.
Andy a derekamra rakta a kezét és így mentünk vissza.
- Megjöttünk, doki. - mondta amikor megérkeztünk.
- Késtetek 5 percet. - nézett ránk és a tekintete megállapodott a derekamon lévő kézen - Most az egyszer elnézek efölött, de több ilyen ne legyen. Ha 1 órát mondok, akkor az ne legyen másfél óra, rendben? - mosolygott.
- Értettük. De akkor máskor is kimehetek majd? - néztem nagy szemekkel rá.
- Persze. Ez nem egy börtön. Csak szóljatok előtte. Jaj, Anna. Gyere hadd nézzem meg a sebedet, mert a műtét óta nem néztem rá.
- Oké. - és elindultunk.
- Andy, kérlek maradj itt. - mondta az orvos.
- Vagy vele, vagy sehogy. - csimpaszkodtam a karján. Sóhajtott egyet.
- Rendben. Gyertek. - bementünk. Andy leült egy székre, én pedig felugrottam az ágyra - Na, mutasd. - gurult elém a doktor egy székkel. Felhúztam a felsőmet a hasam tetejéig. A doki leszedte a kötést és a gézt is. Lenéztem és egy varratot láttam meg, amitől rosszul lettem. Andy, idesietett és elfordította a fejem.
- Nézz a szemembe. - mondta nyugodtan. A homlokunkat egymásnak döntöttük. Észre sem vettem, de már készen voltunk, Egész végig, azokat a gyönyörű íriszeket néztem.
- Készen is vagyunk. - zökkentett ki egy mély rekedtes hang - Mehettek vissza. Ja, és Anna. Vigyázz ha fürdesz, mert könnyen felszakad a seb. Az ágyban is vigyázzatok vele.... - folytatni akarta, de amikor meglátta, hogy hogyan nézünk elkezdett nevetni.
- Köszönöm, doktor úr. - pattantam le az ágyról - Remélem továbbra is ilyen vicces napja lesz. - megfogtam Andy kezét és elkezdtünk menni.
- De igaza van. - mosolygott perverzen, amikor bementünk a szobába.
- Jaj, Andy. Ne fárassz. - sóhajtottam. Elkezdtem megszagolni a kezemet - Megyek lefürdök. És Andy, nem kell segíteni. - mosolyogtam. Felkaptam egy papucsot a fotel mellől és bementem a saját fürdőmbe. Egy zuhanyzó, egy WC és egy mosdókagyló helyezkedett el a kis helységben. Levettem minden ruhámat és ékszert. Megengedtem a vizet és beálltam alá. Alig voltam bent 4-5 percet, de már éreztem két kart a derekamon.
- Andy. Nem megmondtam, hogy ne gyere be. - fordultam meg.
- De. De nem mondtam azt, hogy nem fogok jönni. - mosolygott. Valami nagyon akarta, hogy megcsókoljam, de nem engedtem. Egy ideig. De amikor megláttam, hogy meztelenül áll előttem, egyből rátapadtam az ajkaira, amik olyan édesek, mint a méz. Olyan jó érzés és még a pillangókat is felkavarja a hasamban, amik olyan gyorsak, hogy azt hiszi az ember, hogy szétpukkan. Ez az az érzés, amikor valaki szerelmes. Ha ez az, akkor ez csodálatos. A gondolatmenetemet a fájdalom szakította félbe.
- Jól vagy? - aggodalmaskodott.
- Mit mondott az orvos? Vigyázzak, mert könnyen felszakad a varrás? - néztem fel rá.
- Aha. Na, de gyere. Eleget áztál. - mögöttem elzárta a tusolót, de a szeme megállapodott a hátsómon. Nevetve kikerültem és kimentem. Törölközőt meg bezzeg nem hoznak, de van egy mini amit a kórház szokott adni. Na, ezzel sokat érek. mini törölközővel nagy nehezen megszárítottam magam. Andy, ezt a tevékenységemet mosolyogva nézte végig.
- Adjál már egy bő pólót. - nyújtottam felé a kezemet. Megfogta a csuklómat és belehúzott az ölébe - Andy. - pirultam el.
- Nyugi. Már többször is láttalak így. - puszilta meg a nyakamat. A táskában elkezdtem keresgélni.
- Itt nincs bő póló. Most mit vegyek fel? - nyavalyogtam.
- Nem baj, ha nem öltözöl fel. Nekem így is jó. - mosolygott perverzen.
- Nem adod ide a felsődet? Az biztos jó. - kezdtem el felhúzni.
- Te kis perverz. - fogta meg a kezem - De nem adom. Szólok Alice-éknak, hogy hozzanak neked valamit. Addig vedd fel ezt. - adott a kezembe egy szoknyát. Ezután Andy kiment, én pedig elkezdtem öltözködni. Felvettem egy fekete fehérneműt és a szoknyát. Hát... inkább nem mondok semmit - Mindjárt jönnek. - jött be és mikor rám nézett lefagyott.
- Mondtam én, hogy csúnya. - helyezkedtem el a fotelben.
- Nem. - jött elém - Gyönyörű vagy. - megcsókolt és leült mellém. Elkezdtem egy dalt énekelni, ami eszembe jutott.
A végén megcsókolt.
- Éljen a szerelem. - jöttek be. Ezt egy hosszú, barna hajú srác mondta.
- Ash. Te csak fogd be. - mondta Andy. Ash. Oké, mindenkit meg kellene, hogy ismerjek.
- Mizu, húgi? - jött mellém Kellin - Ugye, nem csinált veled semmit, Andy. - puszilta meg a fejemet. Egymásra néztünk Andy-vel és elkezdtünk nevetni.
- Itt már volt valami. - mosolygott facéran Ash.
- Most, ha nem lenne rajtam szoknya, akkor lerúgnálak. - mondta neki.
- Anna. - ölelt meg.
- Ash, hagyjad már. Még Biersack féltékeny lesz. - bújt elő Alice.
- Így van. - az említett személy, keresztbe tett karral ült tovább. Elkezdett mindenki nevetni.
- Itt vannak a ruháid, az elkövetkező 5 napra. Utána összepakolunk, hazamegyünk és lesz egy kis meglepetésem mindenkinek. Ja, és mindenkit elkértem a következő 2 hétre a főnökétől. - mondta a Főnök.
- Anna. - jött be a doki.
- Igen. - álltam fel.
- Holnap nem leszek, úgyhogy valakinek majd a sebedet be kellene kenni és betekerni. - jött beljebb egy tálcával, amin minden volt.
- Majd én. - reagált Andy.
- Rendben. Akkor én ezt itt hagyom és majd, akkor találkozunk holnapután. Sziasztok. - ment ki.
- Viszlát, doki. - mondtuk egyszerre Andy-vel. Az éjjeli szekrénybe berakta a tálcát, aztán visszaültem a helyemre. Ja, csak akartam.
- Ashley Purdy. - raktam a kezemet a derekamra.
- Mi van? - nézett fel rám - gyere, ülj a papa ölébe. - paskolta meg a combját.
- Bocs, de inkább kihagyom ezt az élményt. - ekkor Andy lehúzott az ölébe.
- Így már jobb. - ölelt át és a hátamnak döntötte a fejét.
- De édesek. - mondta Lucy. Még beszélgettünk egy kicsit, de este lett, ezért haza kellet menniük. Andy velem maradt és velem is aludt.
A következő egy hétben mindig mellettem voltak és boldogítottak. Mindenkit megismertem és egy csomó emlékem van. A dokival is összehaverkodtunk. Ma van az utolsó éjszaka, hogy itt alszok a kórházban. Andy-vel most éppen zuhanyzunk. Igen, ketten vagyunk egy zuhanyban.
- Andy, hova nyúlkálsz. - csaptam a kezére.
- Nya. Olyan szexi vagy. - ölelt át. Minden nap elmondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok és, hogy nagyon szeret, ezt pedig bebizonyítja egy csókkal. Ez cuki meg minden, de nagyon perverz. Ja, mert én mondtam neki, hogy legyen olyan, mint régen. A kulcscsontomat és a nyakamat elárasztotta csókokkal.
- Andy. - toltam el magamtól - Menjünk, mert álmos vagyok és korán fogunk indulni. - ezt megspékeltem egy ásítással.
- Menjünk. - felkapott és kivitt. Lerakott az ágyra és rám dobott egy bugyit és a pizsamának titulált bő pólót. Felkaptam magamra és török ülésbe ültem. Andy pont most veszi fel a boxerét. Ráharaptam az alsó ajkamra és így néztem tovább - Tetszik, amit látsz?
- Nagyon. - mosolyogtam.
- És még én vagyok a perverz. - döntött el az ágyon.
- Én is szeretlek, Andy. - fogtam a kezem közé az arcát.
~ Andy szemszöge ~
- Szeretlek. - csókoltam meg az alattam fekvő Anna-t. Mikor befejeztem ledobtam magam mellé - Jó éjt, Hercegnő. - adtam egy puszit a homlokára. Lehet látni rajta, hogy ezt utálja, mert összeráncolja ilyenkor a homlokát. Most is ezt tette.
- Jó éjt. - mondta lágy hangon és nyomott egy puszit a számra. Ezalatt a 6 nap alatt megváltozott. Nagyon megváltozott. Sokkal nyitottabb, sokkal nevetősebb és látszik rajta, hogy szeret - Újra beléd szerettem. - suttogta. Ezen elmosolyodtam. Pár perc múlva már szuszogott is. Előszedtem az ékszeres dobozt és ráhúztam az ujjára a gyűrűt.
- Ezt elvesztetted. - nyomtam egy puszit a kezére és pár perc múlva már én is aludtam.
Először, meglepődtem, de olyan jó érzés volt. De akkor is. Nem ismerem. A vállánál fogva eltoltam magamtól.
- Mi a baj, édes? - simogatta meg az arcomat.
- Andy, még nem mondtunk el mindent. - mondta szomorúan Alice.
- Mit nem mondtatok el? - fordult meg (ezek szerint) Andy.
- Anna-nak emlékezet kiesése van. Nem emlékszik semmire és senkire. - mondta szomorúan vörös barátnőm. Andy meglepődötten fordult felém.
- Anna, mondd, hogy csak viccelnek. - mondta reménnyel teli hangon.
- Bárcsak, így lenne. - elkezdtem könnyezni. De miért? Egyszer csak bevillan valami.
Egy kisbabát tartok a kezembe, én pedig Andy ölében vagyok.
- Olyan gyönyörű vagy. Nem tudom elégszer elmondani. Jó anyuka leszel a gyerekünknek. - mondta egy nagy mosoly kíséretében.
- Te már ezt tercezgeted. - kuncogtam. Nekidőltem a mellkasának és elkezdtünk dülöngélni.
- Anna, mi a baj? Anna! Jól vagy? - hallottam meg Al hangját.
- Igen. Jól vagyok? - dőltem könnyes szemmel az ágyra.
- Ne sírj. Kérlek. - mondta egy mély hang. Kinyitottam és egy aggódó tekintetet láttam meg. Awww... Azok a szemek. Elolvadok.
- Andy, kérlek. Adj időt. Tudom, hogy sok volt neked ez a több, mint 8 hónap. - csúszott ki a számon. Több, mint 8 hónap? Mi van? Mi történt? Nem emlékszem semmire, de tudni akarok mindent - Mondjátok már el nekem, hogy mi történt. Kérlek. Így olyan tehetetlennek érzem magam. - néztem rájuk kérlelően.
- Jó. Nyugodj le és utána elmondunk mindent. - fogta meg a vállamat egy lila hajú lány. Kérdőn néztem Alice-ra.
- Ő itt Lucy. - jött mellénk - Sok barátnőd van. Itt van Lucy, én, Sammi, Ella, Maria, Ashley, Dana, Kate és még Meghann is. - és megint egy emlék. 9 lány (köztük én is) nevetve sétálnak standok közt. Olyan boldognak tűnik. A következő pillanatban egy székhez kötve találom magam, teljes sötétségben. Egyszer csak megvilágosodik a szoba és egy maszkos férfi áll előttem és egy barna hajú csaj kést fog a torkomhoz.
- Innen nem menekülsz. - suttogta nekem.
A könnycseppek elkezdtek lefolyni az arcomon.
- Mi a baj? - simogatott meg Alice.
- Semmi, csak egyedül szeretnék lenni.
- Rendben. - felállt - Gyertek. Menjünk.. - mondta és kimentek. Andy még egy ideig nézett engem - Andy. Gyere. - és kiment.
~ Alice szemszöge ~
- Vajon mi lehet vele? - ült le Lucy.
- Emlék. - mondta Andy - A szemében először boldogság látszott, de utána ez átváltott félelemben és elkezdett sírni. Biztos emlékszik a 'balesetre'. - mutatott az ujjaival idézőjelet.
- Adjunk neki időt. - sóhajtottam - Menjünk hozzánk. Gyertek. - mondtam és elindultam. Nagy nehezen, de ők is elindultak. Tudom. Én sem akarom itt hagyni Anna-t, de azzal, hogy itt állunk azzal nem lesz semmi se jobb.
~ Andy szemszöge ~
Elindultak. Én utoljára mentem. Sokan vagyunk. A liftbe nem fértünk be egyszerre.
- Majd megyek utánatok. Induljatok el nyugodtan. - mondtam nekik. Mielőtt reagáltak volna, bezárult a lift ajtaja. Megfordultam és visszamentem Anna kórterméhez, ahova be is mentem. Mikor beléptem Anna összegömbölyödve sírt az ágyon. Odamentem hozzá, lefeküdtem mellé és átöleltem.
- Elhiszem, hogy ez nehéz most is és lesz is, de együtt megbirkózunk vele. Bízhatsz bennem. - mondtam. Felém fordult és beletemette az arcát a mellkasomba - Most már örökre melletted leszek és egy percre se foglak elengedni. - öleltem magamhoz szorosabban.
- Andy. Én nem ismerlek, - nézett fel rám könnyes szemekkel - de valami itt bent azt akarja, hogy bízzak benned, hogy csókoljalak meg, hogy szeresselek, öleljelek és mindig veled legyek. - mosolyogva letöröltem a könnyeit.
- Ez azt jelenti, hogy hiába nem élek az emlékeidben, de a szívedben ott vagyok. És ha akarod megcsókollak. - csücsörítettem.
- Hülye. - mosolygott és hozzáért az arcomhoz. Egy ideig néztük egymást, aztán rátapadt az számra. Visszacsókoltam és felé kerekedtem.
- Hogy ez már, hogy hiányzott. - váltam el tőle - De várjunk. Tudom, hogy í szíved ezt akarja, de te nem hiszem. Sőt tudom, mert te mondtad, hogy nem ismersz és ismeretleneket nem csókolunk meg. - megpusziltam a homlokát - Egy perc és visszajövök. - álltam fel, de megragadta a karomat.
- Hova mész? - nézett rám azzal az elképesztően cuki nézésével.
- Felhívom Alice-t. Ne félj, mindjárt visszajövök. - megsimogattam az arcát és kimentem. Tárcsáztam Alice-t.
- Eszembe jutott, hogy te nem is tudod, hogy hol van a ház. Gondolom még mindig Anna-val vagy. Na, de mesélj. - hallottam meg a hangját.
- Igen, Anna-val vagyok és itt is maradok. De nem ezért hívtalak. Lenn egy kérdésem.
- Hallgatlak.
- Hol a baba?
- Milyen baba?
- Jaj, kérlek Alice. Hol a baba? - mondtam neki lassabban.
- A kicsi nem élte túl. - sóhajtott - Kérlek, ne mondd el ezt Anna-nak és azt se, hogy terhes volt. - bennem megfagyott a vér. Lassan visszacsúsztattam a telefont a zsebembe, erőltettem egy műmosolyt az arcomra és így mentem vissza. Bementem és befeküdtem mellé.
- Andy. Mi a baj? - kérdezte az arcomat fürkészve.
- Semmi. Mi lenne? - mosolyogtam rá.
- Ez egy elég rossz műmosoly. Áruld el, hogy mi bajod van. - parancsolta.
- Ugyanúgy parancsolgatsz, mint régebben.
- Mert téged máshogy nem lehet rávenni, hogy elmond.
- Tényleg? - másztam fölé.
- Nem hárítunk. - mutogatott rám - Feküdj csak vissza és csiripelj, - visszafeküdtem és csiripeléshez hasonló hangot adtam ki - Andy. - nézett rám szigorúan.
- Na, jó. - hajtottam le a fejem - Meghalt a kutyám.
- Ó, te szegény. - kényszerített, hogy a szemébe nézzek - 1. a szemed mindent elárul, azaz hazudsz. 2. nincs is kutyád.
- Honnan veszed? Ez alatt a 8 hónap alatt vehettem.
- De akkor elmondtad volna nekem. - elkezdtem furán nézni rá - Kimentél és elég sok minden eszembe jutott.
- Mint például?
- Amikor először csókoltál meg, amikor először feküdtünk le, de volt ott egy másik pasi is.
- Chris. Ő az exed és bizonyos okok miatt le kellett, hogy feküdj vele. - sóhajtottam.
- És te ennek egyáltalán nem örülsz.
- Hogy örülnék? - a kezemet végigjártattam a felső teste minden pontján - Nem én értem hozzád, nem én csókoltalak, nem az én nevemet mondtad ki, nem engem kényeztettél, nem nekem suttogtad, hogy szeretlek. Ennek miért örülnék? - néztem fájdalmasan a szemeibe. Egy ideig nézett, de aztán szorosan magához ölelt.
- Bocsáss meg. Kérlek, Andy. Én csak téged szeretlek. A szívem ezt sugallja. Andy. Kérlek, segíts emlékezni. Segíts végig ezen a nehéz, rögös úton. Kérlek. - vizet éreztem a vállamnál.
- Rendben. Segítek, csak ne sírj. - simogattam meg a buksiját.
- Köszönöm. Köszönöm. - ölelt meg szorosabban.
- Rendben, rendben, de meg ne ölj. - elkezdett nevetni.
- Én veled olyat sose tennék. - távolodott el.
- Nem vagy éhes? - kérdeztem.
- De.
- Akkor elmegyek neked kajáért.
- Mehetek veled? - csillogtak fel a szemei.
- Nem. Neked itt kell maradnod.
- Nem akarok. - tette keresztbe a karját. Sóhajtottam egyet.
 |
| Írói megjegyzés: Attól a képtől kiráz a hideg. |
- Hej. - felpattant és elment egy fekete táskához - Ugye, ebbe vannak a ruháim.
- Igen. A bátyád hozta őket. - álltam fel. Kicipzározta és kivette belőle a cuccokat. A kezébe akadt egy szoknya, amit külön rakott - A-a-a. - mentem mellé - Ezt nem veheted fel. - vettem a kezeim közé.
- És miért nem? - rakta a kezét a csípőjére.
- Mert hideg van. - raktam el. Előszedtem neki egy szettet, ami tökéletes - Ez jó. Öltözz. - adtam a kezébe és leültem.
- Nem előtted fogok. - mosolygott. Felálltam és átöleltem a derekát.
- Ne segítsek. - már kezdtem kigombolni a kórházi köpenyt vagy, hogy a francba hívjákot.
- Na, tűnés. - fogta meg a kezemet. Megpusziltam a homlokát.
- Rendben. Most ennyivel beérem, de siess. - kimentem és nekidőltem az ajtónak. Pár pillanat múlva szisszenést hallottam. Gyorsan megfordultam és bementem. A fotel mellett ült - Mi a baj? - mentem oda hozzá és megnéztem. Egy kötés volt a hasán.
- Jól vagyok, csak hirtelen és gyorsan mozogtam. - mosolygott rám fájdalmasan.
- Látszik, hogy fáj. - lehajoltam és megpusziltam a kötésen, az egyik pontot.
- Pont ott fájt, de most már jobb. - mosolygott még mindig, de most már nem tűnt fájdalmasnak.
- Gyere. - felsegítettem a földről - Segítek neked. - mosolyogtam. Megcsóválta a fejét, de beleegyezett, mert a kezembe adta a melltartót. Felsegítettem mindent rá - Fáj még valahol, mert akkor megpuszilom.
- Hülye. - simított végig az arcomon - Inkább menjünk, mert éhen halok. - indult meg. Nevetve utána mentem.
~ Anna szemszöge ~
Előrementem.
- Nem arra. A másik irány. - mosolygott Andy.
- Tudtam én. - mentem másik irányba. - Andy nevetve megfogta a kezem.
- El ne vessz. - szorította meg egy kicsit. Elkezdtük keresni a dokit. Először a recepciós pulthoz mentünk., ahol meg is találtuk - Elnézést, doki. - fogta meg az orvos vállát.
- Igen? - fordult meg - Magácska, meg mit keres itt? - nézett végig rajtam.
- Anna éhes és elszeretném vinni enni. Elvihetem 1 órára? - kérdezte.
- Kérem. - néztem kiskutya szemekkel.
- Rendben. De csak 1 óra és a legközelebb levő étterembe menjetek. - adta be a derekát pár perc múlva.
- Köszönjük. - mondtuk egyszerre és elindultunk. Lementünk a lifttel és ki a szabadba. Elengedtem a kezét és elkezdtem futni és pörögni. Olyan jó a levegő. Egy kicsit hideg, de mégis jó. A fákat, bokrokat illatos virágok borították, és mellettük a földön is voltak csak ritkábban. Egy helyben megálltam, de kocsi zúgást hallottam és abba az irányba fordultam. Következőnek már csak azt észleltem, hogy Andy karjaiban vagyok.
- Te hülye. El is üthettek volna. - nézett rám szigorúan.
- Bocsi, Andy. - bújtam hozzá.
- Te kis hülye. - mondta nyugodtan - Máskor ne csináld ezt, rendben? - bólogattam - Oké, akkor most induljunk, de el nem engedheted a kezemet. - rakott le és erősen megfogta az említett végtagomat.
- Oké, de ne ilyen erősen.
- Ja, bocs. - engedett a szorításán - Gyere. - indult el. Kimentünk a kapun és egy boldog város tárult a szeme elé. Nem messze mókázó gyerekeket lehetett észrevenni. A közelben volt még egy iskola, ahonnan néha kiabálást lehetett kihallani. Rohanó emberekből se volt kevés - Látszik, hogy hétköznap van. - sóhajtott mellettem. Szorosan magához húzott, hogy még véletlenül se távolodjunk el egymástól. Pár perc múlva meg is érkeztünk egy kávézó szerűséghez. Bementünk és egy 30-as éveiben járó, barna hajú nő üdvözölt minket.
- Sziasztok. Üdvözöllek titeket a Cat Is My Life-ban. Mivel szolgálhatok? Ajánlom a reggeli menünket, ami tükörtojásból. pirítósból és gyümölcsökből áll. - mondta a pult mögül.
- Rendben. Akkor egy reggeli menüt, egy cappuccinot és egy kávét kérnénk. - adta le a rendelést Andy.
- Kérem, üljenek le és azonnal hozom. - ment hátra. Leültünk a sarokba és pár perc múlva hozták is a reggelit ugyanaz a nő - Jó étvágyat kívánok hozzá. - ment el. Az asztalon volt egy tányéron 2 tükörtojás és ugyanennyi pirítós, egy külön tálba gyümölcsök fogpiszkálóval és mellette cappuccino és kávé. Az utóbbit el is vette az előttem ülő férfi.
- Egyél nyugodtan. - tolta a többit elém.
- Te nem eszel?
- Nem. Én már ettem. - hazug. Mióta velem vagy nem is ettél. Elkezdtem enni. Ami volt, már nincs, Akkor most jöjjenek a gyümölcsök. Magam elé húztam és felszúrtam egy almát a fogpiszkálómra, amit utána próbáltam minél szexisebben bekapni. Andy ezt meg is mosolyogta. A következő egy körte volt.
- Kéred? - raktam a szája elé.
- Edd meg te. Te vagy éhes nem én. - mosolygott. Elkezdtem a szájához ütögetni a körtét. Ez bejött, mert mikor már unta bekaptam, megrágcsálta és lenyelte. Minden másodiknál ezt csináltam, de a végére, amikor felé nyújtottam, már akkor leszedte.
- Ez bejött. - mosolyogtam, amikor üres lett a tálka.
- Te kis, boszi. - mosolygott rám. Kinyújtottam a nyelvem, aztán elkezdtem inni a cappucconimat. Mikor befejeztem, Andy lerakott egy kis pénzt az asztalra, aztán elmentünk. - Még maradt egy negyed óránk. - mondta és megfogta a kezemet - Mit csináljunk addig? - nézett le rám.
- Menjünk a parkba? - vetettem fel az ötletet.
- Oké. Amúgy sincsen messze. - elkezdett húzni. Pár perc múlva megérkeztünk. Olyan Deja Vu érzésem van. Mintha jártam volna már itt. Éppen egy pad mellett mentünk el, amikor úgy éreztem, hogy elájulok - Anna. Ülj le. - parancsolta Andy, aminek eleget is tettem - Jól vagy? - guggolt le elém.
- Igen, csak egy kicsit itt álljunk meg. - mondtam és hátradöntöttem, mind a testem, mind a fejem, aztán becsuktam a szemem. Egy kép tárult a szemem elé. Egy kocsiba tuszkolnak be. A következő pillanatban, pedig egy pasas.. meg... megerőszakol.
Ekkor felkaptam a fejem.
- Gyere ide. - ölelt meg Andy. Belefúrtam az arcom a mellkasába - Nincs semmi baj. Itt vagyok és vigyázok rád. Nyugi. - mondta a nyugtató szavakat és közben simogatta a fejem, amitől egy kicsit megnyugodtam. Még egy kicsit így maradtunk, de véget ért a varázsnak.... mi van? Miért gondolok ilyeneket? Nagyon szerethettem Andy-t, ha ilyeneket gondolok. Remélem, hogy ez az érzés megmarad. Vele akarok lenni.
Andy a derekamra rakta a kezét és így mentünk vissza.
- Megjöttünk, doki. - mondta amikor megérkeztünk.
- Késtetek 5 percet. - nézett ránk és a tekintete megállapodott a derekamon lévő kézen - Most az egyszer elnézek efölött, de több ilyen ne legyen. Ha 1 órát mondok, akkor az ne legyen másfél óra, rendben? - mosolygott.
- Értettük. De akkor máskor is kimehetek majd? - néztem nagy szemekkel rá.
- Persze. Ez nem egy börtön. Csak szóljatok előtte. Jaj, Anna. Gyere hadd nézzem meg a sebedet, mert a műtét óta nem néztem rá.
- Oké. - és elindultunk.
- Andy, kérlek maradj itt. - mondta az orvos.
- Vagy vele, vagy sehogy. - csimpaszkodtam a karján. Sóhajtott egyet.
- Rendben. Gyertek. - bementünk. Andy leült egy székre, én pedig felugrottam az ágyra - Na, mutasd. - gurult elém a doktor egy székkel. Felhúztam a felsőmet a hasam tetejéig. A doki leszedte a kötést és a gézt is. Lenéztem és egy varratot láttam meg, amitől rosszul lettem. Andy, idesietett és elfordította a fejem.
- Nézz a szemembe. - mondta nyugodtan. A homlokunkat egymásnak döntöttük. Észre sem vettem, de már készen voltunk, Egész végig, azokat a gyönyörű íriszeket néztem.
- Készen is vagyunk. - zökkentett ki egy mély rekedtes hang - Mehettek vissza. Ja, és Anna. Vigyázz ha fürdesz, mert könnyen felszakad a seb. Az ágyban is vigyázzatok vele.... - folytatni akarta, de amikor meglátta, hogy hogyan nézünk elkezdett nevetni.
- Köszönöm, doktor úr. - pattantam le az ágyról - Remélem továbbra is ilyen vicces napja lesz. - megfogtam Andy kezét és elkezdtünk menni.
- De igaza van. - mosolygott perverzen, amikor bementünk a szobába.
- Jaj, Andy. Ne fárassz. - sóhajtottam. Elkezdtem megszagolni a kezemet - Megyek lefürdök. És Andy, nem kell segíteni. - mosolyogtam. Felkaptam egy papucsot a fotel mellől és bementem a saját fürdőmbe. Egy zuhanyzó, egy WC és egy mosdókagyló helyezkedett el a kis helységben. Levettem minden ruhámat és ékszert. Megengedtem a vizet és beálltam alá. Alig voltam bent 4-5 percet, de már éreztem két kart a derekamon.
- Andy. Nem megmondtam, hogy ne gyere be. - fordultam meg.- De. De nem mondtam azt, hogy nem fogok jönni. - mosolygott. Valami nagyon akarta, hogy megcsókoljam, de nem engedtem. Egy ideig. De amikor megláttam, hogy meztelenül áll előttem, egyből rátapadtam az ajkaira, amik olyan édesek, mint a méz. Olyan jó érzés és még a pillangókat is felkavarja a hasamban, amik olyan gyorsak, hogy azt hiszi az ember, hogy szétpukkan. Ez az az érzés, amikor valaki szerelmes. Ha ez az, akkor ez csodálatos. A gondolatmenetemet a fájdalom szakította félbe.
- Jól vagy? - aggodalmaskodott.
- Mit mondott az orvos? Vigyázzak, mert könnyen felszakad a varrás? - néztem fel rá.
- Aha. Na, de gyere. Eleget áztál. - mögöttem elzárta a tusolót, de a szeme megállapodott a hátsómon. Nevetve kikerültem és kimentem. Törölközőt meg bezzeg nem hoznak, de van egy mini amit a kórház szokott adni. Na, ezzel sokat érek. mini törölközővel nagy nehezen megszárítottam magam. Andy, ezt a tevékenységemet mosolyogva nézte végig.
- Adjál már egy bő pólót. - nyújtottam felé a kezemet. Megfogta a csuklómat és belehúzott az ölébe - Andy. - pirultam el.
- Nyugi. Már többször is láttalak így. - puszilta meg a nyakamat. A táskában elkezdtem keresgélni.
- Itt nincs bő póló. Most mit vegyek fel? - nyavalyogtam.
- Nem baj, ha nem öltözöl fel. Nekem így is jó. - mosolygott perverzen.
- Nem adod ide a felsődet? Az biztos jó. - kezdtem el felhúzni.
- Te kis perverz. - fogta meg a kezem - De nem adom. Szólok Alice-éknak, hogy hozzanak neked valamit. Addig vedd fel ezt. - adott a kezembe egy szoknyát. Ezután Andy kiment, én pedig elkezdtem öltözködni. Felvettem egy fekete fehérneműt és a szoknyát. Hát... inkább nem mondok semmit - Mindjárt jönnek. - jött be és mikor rám nézett lefagyott.
- Mondtam én, hogy csúnya. - helyezkedtem el a fotelben.
- Nem. - jött elém - Gyönyörű vagy. - megcsókolt és leült mellém. Elkezdtem egy dalt énekelni, ami eszembe jutott.
I cannot hide what's on my mind
I feel it burning deep inside
A passion crime to take what's mine
Let us start living for today
Never gonna' change my mind
We can leave it all behind
Nothin's gonna' stop us
No not this time
So take your hand in mine
It's ours tonight
This is a rebel love song
Hearts will sacrifice
It's do or die
This is a rebel love song
My outlaw eyes have seen their lies
I choke on all they had to say
When worlds collide what's left inside
I hold on tight and hear you pray
Never gonna' change my mind
We can leave it all behind
Nothin's gonna' stop us
No not this time
So take your hand in mine
It's ours tonight
This is a rebel love song
Hearts will sacrifice
It's do or die
This is a rebel love song
Wild and running for one reason
They can't stop us from our freedom
(Wild and running for one reason)
(They can't stop us from our freedom)
Never gonna' change my mind
We can leave it all behind
Nothin's gonna' stop us
No not this time
So take your hand in mine
It's ours tonight
This is a rebel love song
Hearts will sacrifice
It's do or die
This is a rebel love song
So take your hand in mine
It's ours tonight
This is a rebel love song
Hearts will sacrifice
It's do or die
This is a rebel love song
A végén megcsókolt.
- Éljen a szerelem. - jöttek be. Ezt egy hosszú, barna hajú srác mondta.
- Ash. Te csak fogd be. - mondta Andy. Ash. Oké, mindenkit meg kellene, hogy ismerjek.
- Mizu, húgi? - jött mellém Kellin - Ugye, nem csinált veled semmit, Andy. - puszilta meg a fejemet. Egymásra néztünk Andy-vel és elkezdtünk nevetni.
- Itt már volt valami. - mosolygott facéran Ash.
- Most, ha nem lenne rajtam szoknya, akkor lerúgnálak. - mondta neki.
- Anna. - ölelt meg.
- Ash, hagyjad már. Még Biersack féltékeny lesz. - bújt elő Alice.
- Így van. - az említett személy, keresztbe tett karral ült tovább. Elkezdett mindenki nevetni.
- Itt vannak a ruháid, az elkövetkező 5 napra. Utána összepakolunk, hazamegyünk és lesz egy kis meglepetésem mindenkinek. Ja, és mindenkit elkértem a következő 2 hétre a főnökétől. - mondta a Főnök.
- Anna. - jött be a doki.
- Igen. - álltam fel.
- Holnap nem leszek, úgyhogy valakinek majd a sebedet be kellene kenni és betekerni. - jött beljebb egy tálcával, amin minden volt.
- Majd én. - reagált Andy.
- Rendben. Akkor én ezt itt hagyom és majd, akkor találkozunk holnapután. Sziasztok. - ment ki.
- Viszlát, doki. - mondtuk egyszerre Andy-vel. Az éjjeli szekrénybe berakta a tálcát, aztán visszaültem a helyemre. Ja, csak akartam.
- Ashley Purdy. - raktam a kezemet a derekamra.
- Mi van? - nézett fel rám - gyere, ülj a papa ölébe. - paskolta meg a combját.
- Bocs, de inkább kihagyom ezt az élményt. - ekkor Andy lehúzott az ölébe.
- Így már jobb. - ölelt át és a hátamnak döntötte a fejét.
- De édesek. - mondta Lucy. Még beszélgettünk egy kicsit, de este lett, ezért haza kellet menniük. Andy velem maradt és velem is aludt.
A következő egy hétben mindig mellettem voltak és boldogítottak. Mindenkit megismertem és egy csomó emlékem van. A dokival is összehaverkodtunk. Ma van az utolsó éjszaka, hogy itt alszok a kórházban. Andy-vel most éppen zuhanyzunk. Igen, ketten vagyunk egy zuhanyban.
- Andy, hova nyúlkálsz. - csaptam a kezére.
- Nya. Olyan szexi vagy. - ölelt át. Minden nap elmondja, hogy mennyire gyönyörű vagyok és, hogy nagyon szeret, ezt pedig bebizonyítja egy csókkal. Ez cuki meg minden, de nagyon perverz. Ja, mert én mondtam neki, hogy legyen olyan, mint régen. A kulcscsontomat és a nyakamat elárasztotta csókokkal.
- Andy. - toltam el magamtól - Menjünk, mert álmos vagyok és korán fogunk indulni. - ezt megspékeltem egy ásítással.
- Menjünk. - felkapott és kivitt. Lerakott az ágyra és rám dobott egy bugyit és a pizsamának titulált bő pólót. Felkaptam magamra és török ülésbe ültem. Andy pont most veszi fel a boxerét. Ráharaptam az alsó ajkamra és így néztem tovább - Tetszik, amit látsz?
- Nagyon. - mosolyogtam.
- És még én vagyok a perverz. - döntött el az ágyon.
- Én is szeretlek, Andy. - fogtam a kezem közé az arcát.
~ Andy szemszöge ~
- Szeretlek. - csókoltam meg az alattam fekvő Anna-t. Mikor befejeztem ledobtam magam mellé - Jó éjt, Hercegnő. - adtam egy puszit a homlokára. Lehet látni rajta, hogy ezt utálja, mert összeráncolja ilyenkor a homlokát. Most is ezt tette.
- Ezt elvesztetted. - nyomtam egy puszit a kezére és pár perc múlva már én is aludtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése