„ - Mi a frász volt ez? – kérdezte ingerülten Piroska. „
- A reggeli férfi. Most gyors hazavisszük ezeket – mutattam a szatyrokra – és elmegyünk a címre taxival.
- Oké. De ha valami történne... - nem hagytam, hogy befejezze.
- Nyugi nem fog történni semmi. Siessünk.
- Oké.
Elindultunk Alice házához és gyorsan lepakoltunk mindent. Hívtunk egy taxit és a sofőrnek lediktáltuk a címet és már indultunk is. Egy fél óra alatt oda is értünk. Ez hely egy elhagyatott ház volt. A ház előtt állt két öltönyös fazon. Beinvitáltak minket az épületbe és onnan pedig egy szobába. Bekopogott az egyik és súgott valamit. Kinyílt az ajtó…
~ Kellin Quinn szemszöge ~
(Ugyanazon a napon, amikor Anna-ék elmentek vásárolni)
Reggel arra ébredtem, hogy valami összetört. Gyorsan felvettem egy felsőt és leszaladtam a lépcsőn. Mikor megláttam, hogy ki az nem hittem a szememnek. Az anyám volt az. Normális ruhában.
- Bocsi, kicsim hogy felébresztettelek. – mondta nyugodt hangon.
- Semmi baj. De mit csinálsz? – kérdeztem miközben kimentem egy seprőért.
- Vettem virágot és beleakartam rakni a vázába. Bocsi, hogy összetörtem. – mondta szomorú hangon.
- Engem nem érdekel a váza. Mi lett volna, ha megsérülsz?! – mondtam egy kicsit ingerülten és anyám arcán egy kis meglepettséget fedeztem fel, ezért folytattam – Igen. Érted aggódom nem a nyamvadt vázáért. Ilyen vázából van több száz, de belőled csak egy van. – ekkor anya szeméből könnyek szöktek ki és én átöleltem – Anya. Hiába vagy szó szerint egy kurva, de én, szeretlek, mert tudom, hogy értem teszed és igen. Haragszom rád. Tudnál más munkát is végezni. – mondtam.
- Tudom, de most már mindegy. Kicsim, gyere, üljünk le. – leültünk a kanapéra és fojtatta – Van valami, amit nem mondtam el neked.
- Mi az? –kérdeztem a tőlem legnyugodtabb hangon.
- Van egy húgod. – mondta. Meglepődtem. Van egy húgom? Ki az? Hol van? Miért nem tudtam róla? ilyen kérdések kavarogtak bennem. – Tudom, hogy most össze vagy zavarodva, de...
- Mi de? Miért nem tudtam róla? Ki az? Hogy hívják? Hol van most? Ki az apja? – kérdeztem ingerülten.
- Megtaláltam az apukádat, vagyis apukátokat. Egy apától vagytok. Te csak úgy jöttél. De nem bánom. Az apád elakart venni téged tőlem, de én nem hagytam. Elvittelek a szüleimhez egy kis időre téged. Addig elhitettem vele, hogy megöltelek. Aztán egy éjszaka leitatott és lefeküdtünk. Utána megint terhes lettem a húgoddal. Megszültem őt is, de sikerült neki elvenni őt tőlem. – elsírta magát – Aggódtam/aggódok érte. Mit tett vele? Hol van most? Mindig ezen agyaltam. Összeszedtem egy kis pénzt és felfogadtam, pár embert, hogy keressék meg. Annyit tudunk róla, hogy úgy hívják, hogy Annabella Badrick. Nemrég hívtak, hogy megtalálták és, hogy holnap beszélni fognak vele. – ekkor megcsörrent egy telefon. Anya telefonja. Miközben olvasta az üzenetét bekönnyezett. – Most küldtek egy képet róla. – felém fordította a telefont.
- Ő itt a húgom? – kérdeztem.
- Igen. Ő itt Annabella Rose Quinn. A Rose-t, azt én adtam neki. Elég sok infó van róla.- Mesélj nekem róla! – parancsoltam.
- Annabella Rose Quinn. 21 éves. Rocker és emósnak is tartják, pedig nem az. Eredeti szemszíne barna, de kontaktlencsét szokott hordani. Eredeti hajszíne barna, de pár perccel ezelőtt befestette feketére. Legjobb és egyetlen barátnője Alice Diamond, akinek eddig fekete volt a haja most pedig vörös. – elnevette magát – Rose-t mindig bántották mind iskolába, mind otthon. Sokszor megerőszakolták. – elszomorodt, bennem meg fortyogott a düh – De a szüleit, ezt nem érdekelte. Anyja, Sandra Badrick; apja John Badrick és a bátyja Blake Badrick, aki mellesleg megint megerőszakolta. – szegény asztalra ráütöttem és megrepedt – A pasija pedig valami Chris MMM... nem tudom.
- Chris Motionless. – segítettem ki.
- Pontosan. Na, akkor a pasija Chris. Imádja a bandátokat és sok más hozzátok hasonlót. – ekkor megcsörrent a telefonja – Igen? .. Tényleg? .. Oké. .. Máris indulunk. .. Köszönöm. – ezzel lerakta. Feltöltődve fordult vissza hozzám. – Szaladj fel a szobádba és öltözz át. Találkozol a hugoddal. – Mikor meghallottam gyorsan felszaladtam a szobámba és felöltöztem. Elindultunk valahova. Egy elhagyatott házhoz értünk. Bementünk anya kopogott párat és beengedtek minket.
- Helló, Eleonora. Rég láttalak. – köszönt a férfi.
- Helló, Bob. Én is rég láttalak. Ő itt a fiam Kellin. – mutatott be engem.
- Örvendek. – köszöntem.
- Tegezz csak nyugodtan. Én Bob vagyok. Üljetek le. Mindjárt megérkezik. – leültünk anyával a kanapéra. A szoba úgy volt, hogy az ajtó két oldalán egy-egy könyvespolc, tele könyvekkel. A szoba közepén két kanapé, amit egy asztal felez. A szoba túloldalán egy ablak és az ablak előtt egy asztal, egy szék és benne Bob. Bob mellett van két napszemüveges alak. Ekkor kopogtak. Odament két férfi és kinyitotta az ajtót. Kinyílt az ajtó és belépett a húgom.
- Jó napot. Megjöttem. – mondta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése