4.rész
~ Annabella szemszöge ~
Kinyílt az ajtó. Beléptem a szobába.
- Jó napot. Megjöttem. – mondtam.
- Sziasztok. Gyertek beljebb és üljetek le. – mutatott egy kanapéra. Beljebb mentünk Alice-al és leültünk. Mikor megnéztem, hogy ki ül előttünk meglepődtem. KELLIN QUINN ELŐTTEM ÜL. Gondolom Kellin észrevette, hogy meglepődtünk mert elmosolyodott.
- Na, akkor kezdeném is. Én Bob vagyok. A lányok Annabella Badrick és barátnője Alice Diamond. A fiú Kellin Quinn és anyukája Eleonora. Anna – odanéztem Bobra – kérlek, ne lepődj meg azon, amit mondani fogok neked.
- Oké. – mondtam.
- Kellin Quinn a… - hatásszünet - bátyád és Eleonora Quinn az anyukád. Az a család, amelyikben eddig éltél egy hazugság volt. Mindenben hazudtak neked. Te nem Annabella Badrick vagy, hanem Annabella Rose Quinn. – fejezte be. Én nem hiszem el. Teljesen össze vagyok zavarodva. Akkor az egész életem egy hazugság volt?
- Ez igaz? – kérdeztem meg Kellin-éket.
- Igen. Ez igaz, hugi. – mondta Kellin. Miután ezt kimondta a nyakába ugrottam és elsírtam magam. A hátamon éreztem egy kezet, ami lágyan simogat és a vállamon egy remegő kezet. Felnéztem Kellin simogatja a hátam és az anyukám pedig fogja a vállam.
- CSALÁDI ÖLELÉS! – ordítottam még mindig sírva és megöleltük egymást. – Várj! Alice gyere te is.
- Igen. Gyere te is. Aki a hugi családja az a mi családunk is. – bátorította őt a bátyám.
- Gyere. – mondta anya. Odajött hozzánk Alice és ő is elkezdett sírni.
- Na, most már ez egy családi öleléééééés! – ordítottam el magam.
- Ugyanolyan nagy hangod van, mint a bátyádnak. – mondta nevetve, de könnyező szemmel anya.
- Nem hiába vagyunk testvérek. – mondta Kellin. Erre Piroskával elröhögtük magunkat.
- Akkor a mi dolgunk itt véget ért. – mondta Bob. El akart menni.
- Bob! – ordítottam utána és visszafordult - Köszönöm. – mondtam.
- Köszönöm – mondta a bátyám.
- Köszi, Bob. – mondta anya.
- Köszönöm. – mondta Alice. Bob elmosolyodott.
- Szívesen. Remélem boldogok lesztek. – mondta. Ekkor két ölelő kéz leesett a vállamról és vele együtt a test is a földre.
- ANYA! – ordítottuk egyszerre a bátyámmal.
- Hívom a mentőket. - mondta Alice.
- Gyertek, vigyük ki, hogy hamarabb odaérjetek, a kórházba. – mondta Bob és két hegyomlás kivitte anyát. Gyorsan ideértek a mentők és bevitték anyát a kórházba. Kellin anyával ment. Bob mondott még pár szót a hegyomlásainak és birtokba vette anya kocsiját és a mentő után száguldott. Szerencsére nem kerültünk dugóba. Mondjuk Medford-ban nem is fogunk nagyon. Egész úton próbáltam visszatartani a könnyeim és Vöröském kezét szorítottam végig.
- Nyugodj meg. Nem lesz semmi baj. Eleonora erős nő. – próbált nyugtatgatni Bob.
- Így van. Erős nő az anyukád. Ha ő az anyukád, akkor ugyanolyan erős, mint te. – mondta Alice. Bólintottam. Odaértünk a kórházba és egyből berontottunk és futottunk a recepcióhoz.
- Most hoztak be egy nőt. Úgy hívják, hogy Eleonora. Hol van most? – kérdeztem feldúltan.
- A 3. emeleten a C műtőben. – mondta és én már rohantam is fel a 3. emeletre. Amikor megtaláltam a műtőt Kellin ott ült egy széken és dobolt a lábával. Odafutottam hozzá és átöleltem. Nem csinált semmit, csak ült ott és dobolt tovább. Leült mellém Alice és megfogta a kezem. Bob fel-alá járkált. 3 órán keresztül ott ültünk. Közben Bob hozott fel nekünk kávét. Már éjfél van, és még mindig itt ülünk. A lámpa már nem világított és nyílt az ajtó, ahonnan egy csomó kék ruhás ember jött ki és a ruhájuk véres volt. Elkapott a hányinger.
- Elnézést. Maguk hozzátartók? – kérdezte az orvos.
- Igen. Ők hárman, én csak barát vagyok. – mondta Bob.
- Értem. – mondta az orvos. Aztán egy kis idő múlva folytatta – Sajnálom. Eleonora meghalt. Mi mindent megtettünk, amit csak lehetett. – mondta az orvos monoton hangon.
- Mindent megtettek?! Mindent megtettek?! Ha mindent megtettek volna, akkor az anyám nem halt volna meg! – ordította a bátyám és neki akart esni az orvosnak, de Bob lefogta. Én nekidőltem Alice-nak és sírtam. Sírtam és sírtam. Anyát átvitték a halottas szobába. Rákban halt meg. Bob hazavitt minket, vagyis Alice házába. Anyának 2 hét múlva lesz a temetése. Addig lesz még egy csomó dolgom.
5.rész
"Anyának 2 hét múlva lesz a temetése. Addig lesz még egy csomó dolgom."
Este Kellin-el beszéltem még egy kicsit. Megbeszéltük, hogy megváltoztatom a nevem arra amit anya mondott. Max. 1 hét múlva már Annabella Rose Quinn leszek. Holnap jönnek haza Sandra-ék.
~ Másnap ~
Reggel arra keltem fel, hogy valaki rám ugrik.
- Bassza meg! - ordítottam.
- Kit? Mit? Hol? - kérdezte a kedves felköltőm.
- Alice Diamond. Ha még egyszer rám mersz ugrani neked annyi! - ordítottam a végét. Erre Alice csak elnevette magát. Végigkergettem a házon. Ezzel kaptunk a drága bátyámtól is egy 'Bassza meg-et.'. Erre ráugrottunk mind a ketten, de a földre kerültünk. Alice lement nekünk reggelit csinálni, mi pedig követtük őt. Leültünk az asztalhoz és elkezdtük a mai tervet szövögetni.
- Na, akkor ma jönnek haza Badrick-ék. Kellene valamilyen terv. - mondtam.
- Mikorra érnek haza? - kérdezte a testvérem.
- Délre. Nekem ebédet kellene csinálnom nekik. - mondtam egy sóhaj kíséretében.
- KELLENE. Ezt jól mondtad. - mondta Alice. Egy kicsit elmosolyodtam.
- Én arra gondoltam, hogy átmegyünk 'hozzánk' - mutattam idézőjelet az ujjaimmal - és nektek csinálok spagettit, nekik meg veszek elő száraz kenyeret és vizet. Ti addig elkezditek enni és mikor hazaértek, akkor kijelentitek, hogy 'megettem/megettük' és felmentek a szobámba és onnantól a többi az én dolgom. - mondtam el nekik a tervem. Helyeslően bólintottak.
- De ha valami baj lesz akkor ordibálj. Oké? - mondta Kellin, de inkább parancsolta.
- Rendben. - válaszoltam és megöleltem. - Addig ti pakoljátok össze a bőröndöm és ha kész vagytok gyertek le. - mondtak egy hangos 'Oké'-t és ezzel kész is lett a tervünk. Miután megettük a tükörtojásunkat, gyorsan felöltöztünk. Nekem Alice adott ruhát és Kellin meg a tegnapi ruháját vette fel. A szomszédtól elkértük a kocsiját és elmentünk a házhoz. Mikor megérkeztünk gyorsan megcsináltuk a spagettit. Miután kész lett vártuk, hogy mikor jönnek. Fél óra múlva kocsizúgást hallottunk. Alice-ék megették, amit a tányérjukra raktam és meghallottuk, hogy becsapódik az ajtó.
- Ez finom volt! - ordította a bátyám.
- Örülök, hogy ízlett. Most menjetek fel a szobámba, majd utánatok megyek. - mikor beléptek az érkezettek a szobába látszott Kellin-en, hogy dühös. Még a látványukat se bírja. Gyorsan felmentek a szobámba, köszönés nélkül.
- Gyertek, üljetek le. - mondtam a tőlem lehető legkedvesebb hangon. Leültek és én meg eléjük raktam a tányérokat és a poharakat.
- Ez mi? - kérdezte felháborodottan Blake és Sandra.
- És az mi, hogy ti hazudtok az egész életemről?! - kérdezem tőlük ordibálva.
- Kérlek nyugodj le, kicsim. - mondta John. Még idegesebb lettem.
- Milyen kicsim?! 1. nem vagyok a lányod és 2. ne most játszd a aggódó, gondoskodó apa szerepet! - és ráborítottam a pohár tartalmát. - Miért nem mondtátok, hogy nem vagyok az igazi lányotok?! Miért csicskáztattatok egész eddigi életemben?! A verésről ne is beszéljek! Miért?! - ordítottam. Nagyobb a hangom, mint amikor Andy ad koncertet, de én mikrofon nélkül csinálom.
- Azért, mert meg akartunk védeni. - mondta nyugodtan Sandra.
- Mi?! Na ne etess! Mégis mitől akartatok megvédeni?! Ha?! - erre nem tudtak mit mondani. Mindegyikőjüket leöntöttem vízzel. - Nem akartatok semmitől se megvédeni! Csak nem volt és van bennetek gerinc! Semmi sincs a lelketekben! Ti egy lelketlen disznók vagytok! - és ekkor jöttek le a bátyámék a bőröndjeimmel. - Elköltözöm. Nem leszek Annabella Badrick, hanem Kellin Quinn húga Annbella Rose Quinn. Ha annyira akartok csicskást akkor legyen Blake. Úgyis annyira kivételes személyiség. - elegánsan akartam távozni, de amikor odaértem az ajtóhoz valaki elkezdte nyúzni a hajam. Én egy rúgással leterítettem a földre. Hát ki volt az?! Ki más, mint a drága Blake! Elkezdtem verni. Alice és Kellin próbáltak leszedni róla több-kevesebb sikerrel. Amikor már eleget kapott (de még adtam volna neki) leszálltam róla.
- Ha még egyszer hozzám mersz nyúlni akkor többet fogsz kapni! - fenyegetőztem.
- De nem csak tőle fogsz kapni. Most az egyszer megúszod, mert most több dolgom van minthogy szétverjelek téged. Nehogy azt hidd, hogy ennyivel megúszod. Ha meglátlak akár Anna, akár Alice közelébe én megnyúzlak. Értetted?! - fenyegetőzött most már Kellin is. Ezzel elegánsan kimentünk az ajtón és beültünk az autóba.
- Hogy hozzám ért nem fogja ennyivel megúszni. - mondtam idegesen.
- Elhívom neked Chris-t. - mondta Alice és a bátyám arcán egy kis undort fedeztem fel.
- Nem kell. Majd beszélni akarok vele. Négyszemközt. - mondtam egy kicsit nyugodtabban.
- Menjünk inkább a plázába és vegyünk neked pár cuccot. - ajánlotta a Nagy Quinn.
- Oké. Ha, mindenki vesz magának valamit és ne csak én vásároljak. - mondtam. Egy nagy sóhajtás hallottam mind a kettőjüktől.
- Oké. - mondták mind a ketten egyszerre. Ezen elnevettem magam. Ha a családdal vagyok fel tudok oldódni. Al (Alice) bekapcsolta a rádiót és meghallottam az In the End-et. Elkezdtem hangosan énekelni. De csak a végét értem el:
In the end
As you fade into the night (oh whoa oh oh)
Who will tell the story of your life (oh whoa oh oh)
And who will remember your last goodbye (oh whoa oh oh)
'Cause it's the end and I'm not afraid
I'm not afraid to die.
I'm not afraid, I'm not afraid to die
Born a saint
But with every sin I still wanna be holy
I will live again
Who we are
Isn't how we live we are more than our bodies
If I fall I will rise back up and relive my glory
In the end
As you fade into the night (oh whoa oh oh)
Who will tell the story of your life (oh whoa oh oh)
And who will remember your last goodbye (oh whoa oh oh)
'Cause it's the end and I'm not afraid
I'm not afraid to die
In the end
As you fade into the night (oh whoa oh oh)
Who will tell the story of your life (oh whoa oh oh)
And who will remember your last goodbye (oh whoa oh oh)
'Cause it's the end and I'm not afraid
I'm not afraid to die
Who will remember this last goodbye (oh whoa oh oh)
'Cause it's the end and I'm not afraid
I'm not afraid to die
Not afraid
I'm not afraid to die
No not afraid
I'm not afraid to die!
 |
| Red&Black Café |
- Bátyus, mi lesz ha elkapnak téged, velem a paparazzik? - kérdeztem.
- Mi lesz? Elmondjuk az igazat. Te vagy az elveszett hugicám. - a fejemre adott egy puszit. Olyan jó, hogy ilyen bátyám van. Elindultunk a plázába. Nekem nem volt sok mindenre szükségem. Vettem törölközőt, egy ruhát és egy pár cipőt. Bementünk a kedvenc kávézómba. A Red&Black Café-ba, de ami bent fogadott az egy nagy csalódás volt a számomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése