Elájultam. Valaki, valamivel elvitt valahova. Ezt olyan jól elmagyaráztam. Olyan jó ez a ruha. Miért ebben rabolnak el?! Emily hangját hallom. Tetessük még egy kicsit, hogy alszok. Hallgatózzunk. Emily és egy pasas van itt. Elég kigyúrt és fáj ahogy felemel meg minden. Erősen szorít. Ááá... Te buzi. A csuklóm. Nem kell ilyen erősen.
- Imádlak papuskám. - ez biztos, hogy Emily. Ilyen hangja csak Em-nek van.
- Szexi vagy. - ennek a pasinak mély hangja van. nem olyan, mint Andy-é. Andy-é lágy, normális, de az övé olyan érdes. Nem tudom máshogy elmagyarázni. Olyan, mint a filmekbe a hegyomlás, testőröknek.
- Köszönöm. - cuppanásokat hallottam. Nehogy azt mondd, hogy csókolóznak.
- Még mindig hiéna vagy. - milyen hiéna? Mi van?
- Szerinted miért hívnak Hell Girl-nek. Na, de megkötözted a csajt? - milyen csaj?
- Meg. Nagyon nehéz volt. Nehezebb, mint egy disznó. - az anyád nehezebb, mint egy disznó!
- Mikor ébred már fel? - olyan rideg a hangja. Mi történt mikor elmentem?
- Nem tudom. Elméletileg már fent kellene lennie.
- Ki mondta, hogy nem vagyok ébren? - kérdeztem. Keresztbe akartam rakni a lábam, de akkor látszana az alsóm. Olyan jó, hogy a szememet nem kötötték be - Szia, Emily.
- Szia, Annabella Rose Quinn. Miért nem alszol már. Sőt örökre aludhatnál. Akkor nem kellene szenvednem. Ilyenkor rég a parton lehetnék.
- Miattam szenvedsz? Azt se tudom, hogy miről van szó. Miért raboltatok el? Ki fogadott? Emily, mi történt veled? Mi történt, hogy ennyire megváltoztál?
- Ó, te olyan eszetlen vagy, drága. Ha annyira szeretnéd tudni mesélek neked. - odahúzott egy széket és leült. Velem szembe volt a támla és arra rárakta a kezét, keresztbe - Van egy személy akit úgy hívnak, hogy Blake Badrick. Amikor itt voltatok beleszerettem és ő beadta nekem, hogy ő is szeret. Aztán belekevert a maffiás ügyeibe. Én is a banda tagja lettem. Kiakartam szállni, de csak úgy tudok ha meghalok. Én sajnos nem halva akarok, hanem élve. Nekem Blake a főnököm, de őt is irányítja valaki. Badrick akarta, hogy elraboljalak. Azt mondta, hogy kínozzalak annyira amennyire tudlak. - ördögi vigyor - Még nem csináltam veled semmit. MÉG! Hmmm... Mivel kezdjem? Vágjam le az ujjad? Nem. Az nem jó. - elkezdett körülöttem járkálni - Fosszalak meg a szerelmedtől? Nem. Az se jó, mert az lassú. - hatásszünet - Zárjalak be? Az se jó, mert az is lassú. Akkor először is megerőszakoltatlak, hogy eszedbe jussanak a régi emlékek. Black Man. Tiéd a terep. - idejött a pasas.
- Nem vagy egy nagy falat. Annyira nem is vagy csinos. Felszedhettél volna pár kilót. Mi ez a bozont? - kérdezte és beletúrt a hajamba.
- A hajamért ölök. Merj még egyszer hozzányúlni, de neked véged. Mondjuk így is úgyis véged. Megtalálnak és annyi.
- Azt hiszed, hogy téged keres bárki is? Azt hiszed, hogy fontos vagy bárkinek? Azt hiszed, hogy szeret is bárki?
- Igen. Engem szeretnek és bízok bennük. Nem olyanok, mint te.
- Nem olyanok, mint én? Igaz. Nem kigyúrtak. Nem tökösek. Nem mernek fegyvert szegezni mások fejéhez. - és egy pisztolyt nyomott a homlokomhoz.
- Én nem félek ettől. Nem félek se tőled, se Blake-től és Emily-től sem. Senkitől se félek.
- Ezt nehéz elhinni egy törpétől.
- Nem a magasság számít. Gondolom az ilyen helyzetben Emily nem lenne ilyen bátor. - tökön rúgtam - Kár, hogy nem az acélbetétes bakancs van a lábamon. Nincs semmi a lábamon. Még a magassarkú is jól jött volna.
- Ezt megbánod. - egyenesedett fel. Széttépte a kötelet és szó szerint ledobott a földre. Elkezdte kikapcsolni az övét - Na, most legyél bátor kis csaj. - mondta és letépte a ruhámat. Az volt a kedvenc ruhám. Igaz a normális emberek azon aggódnának, hogy mi lesz most. Én nem. Már hozzászoktam , sajnos, ehhez a látványhoz. Elkezdenek előttem sztriptízezni és utána jön aminek nem kellene jönnie.
Nem akarok egy ilyennek semmijét látni. Elfordítottam a fejem és becsuktam a szemem.
- Úgy hallottam, hogy sok ilyened volt már. - kényszerített, hogy ránézzek. Meg se várta, hogy valamit reagálok rá, letépte a maradék ruhaanyagot, ami volt rajtam és már bent is volt. Mozgott bennem, meg minden. Eszembe jutnak a régi emlékek. Nem! Nem akarom ezt! Miért?! Állj! Ne!
- ANDY! - ordítottam el magam.
- Ejnye. Nem szabad más nevét ordibálni miközben mással vagy. - megindultak a könnyeim - Ennyire voltál erős. Egy kis szex-nél elsírod magad. Ez még semmi. - mondta és erősebben mozgott bennem és elkezdte markolászni a mellem + csókolgatta a nyakam. Nem akarom! Nem akarom átélni ugyanazt, mint régen! Megint átvágtak! Ez nem lehet igaz! Miért csesz ki velem ennyire az élet?! Miért?!
- ANDY! - jött ki megint ez a név a számon. Nem akarok itt lenni! Pisztolylövés hangot hallottam. A felettem lévő is meghallottam. Gyorsan felkapta az alsóját és már futott is, a pisztolyával együtt.
~ Emily szemszöge ~
A fasznak mondtam el mindent ennek a cafkának! Nem igaz! Nem hallok semmi nyögdécselést. Semmi. Pár perc múlva egy csomó feketébe öltözött ember jött felém. Ezek vagy csak bandáznak vagy jöttek a hercegnőt megmenteni. Mindenesetre előkészítettem a kezembe a késeimet.
- Emily Watson. Rég találkoztunk. - mondta nyálas hangon Al - Vagy hívjalak Hell Girl-nek.
- Nem hittem, hogy ilyen hamar rájöttök. Azt hittem játszadozhatok még el a csajjal.
- ANDY! - hallottam meg az ordibálást. A csávó egyből arra fordította a fejét és indult volna, de eldobtam egy kést, amit Sammi ügyesen elkapott.
- Csak nem azt hittétek, hogy egyedül vagyok. Srácok! - ordítottam a többieknek. Előjöttek 10-en. Ennyi embert küldtek. Ennyire nem bíznak bennem. pedig tudják, hogy én vagyok a legerősebb és a legmegbízhatóbb. Elkezdtünk dobálózni a késekkel. Ezek biztos, hogy nem kaptak kiképzést, csak nagy a szerencséjük. De nem sokáig, mert ha egyszerre többet dobok. Eldobtam 6-ot és abból eltaláltam Andy-t és Alice-t.
- ANDY! -hallottam meg még egyszer.
- Valakik álljanak az ajtóhoz! Most! - parancsoltam. Elengedett egy lövést. Bassza meg! Ez igazi! Nem vaklövet! Eltalálta az egyik emberemet és annyira puhány, hogy fel se bírt állni. Csak az odalát súrolta. A nyápicok. Felbukkant az emberem. Neki meg kellene basznia Anna-t, nem kijönni. Andy és Kellin egyszerre húztak be neki.
- Fedezzetek! - ordították. Elkezdte az összes fedezni. Na, Black Man. Gyenge vagy te is. Csak a nőknek tudsz kegyelmezni. Nem. Mégse. Visszavonok mindent amit mondtam. Nyerésre áll. Ez az! Gyerünk! Egy jobb, egy bal! Így van! Valahonnan kapott egy altató lövedéket. Honnan? Körbenéztem és láttam a tetőn egy pasast. Engem tarkón vágtak valamivel és kidőltem.
~ Andy szemszöge ~
Megérkeztünk és elkezdtünk harcolni. Hallottam, hogy Anna a nevemet ordibálja. Olyan meggyötört a hangja. Oda akarok menni! Az utamat kell állni! Én is így gondolom! Ezek többen lettek. Mikor másodszor hallottam a hangját elakartam indulni, de megint az utamat akarták állni. Eleresztettem egy lövést. Elkapta az egyiket, de nem súlyos. A srác túlzott. Kijött egy nálam nagyobb pasas a házból. Megláttam és nekiestem, de nem csak én hanem Kellin is. Egy ideig nyerésre álltunk, de aztán fordított a helyzeten. Nem bírtuk volna sokáig, de Monroe fentről eleresztett egy altatólövedéket és előttünk esett össze az a pasas. Ash a pisztolyával tarkón vágta, a gondolom volt csaját.
- Ez tényleg használ. - mondta mosolyogva.
- A többit rátok bízzuk, mi megyünk Anna-ért. - meg sem várva a válaszukat rontottam be a házba. Ezek nagyon bénák. Nem, hogy valami őrt vagy valakit itt hagytak volna. De nem baj. Legalább könnyebb lesz a dolgunk. Anna-t a földön fekve találtuk. Meztelen volt és sírt.
- Anna. Szerelmem. Anna. Anna! Anna! Hallasz?! - rázogattam - Anna! Anna!
- Húgi! Húgi! Hallod?! Ha hallasz minket bólints. - mondta Kellin. Erre sem reagált. Szirénát hallottunk.
- Gyorsan menjünk innen. Nem akarok még nagyobb balhét. - mondtam és gyorsan a szerelmemre adta a kabátom és felkaptam. Kifutottunk.
- Gyerünk! - ordította Kellin és futottunk Alabama-ék házához.
- Kösz a fegyvert, Monroe. - mondta Kellin.
- És a fedezést is. - szólaltam meg én is.
- Bármikor. Ha valami van akkor szóljatok nyugodtan.
- Oké. Menjünk, nehogy megfázzon Anna. - szólalt meg Al is.
- Rendben. Sziasztok.
- Csá! - mondtuk mi is sorban.
- Várjatok! Ne vigyétek az utcán szegény lányt meztelenül. Gyertek adok rá ruhát. - jött be Alabama. Szőke haja van és van pár tetkója. Nem vészes.
- Majd én viszem. - mondtam.- Oké. Gyere utánam. - elindult. Egy szobába voltunk, ahol csak ruhák voltak.
- Válassz neki.
- Oké. Majd visszahozom.
- Nem kell. Tartsátok meg vagy csináljatok vele valamit. - legyintett. Bólintottam és elkezdtem válogatni. Nem sokat kerestem. Találtam egy farmert ami egy kicsit szaggatott és egy egyszerű fekete pólót.
- Ez jó lesz.
- Nem akarsz ráadni fehérneműt?
- Minek?
- Nem minek, hanem miért. Ha nem kell fehérnemű akkor ruhát keress. - egy testre simuló, fekete ruhát választottam.
- Ennél egyszerűbbet nem is tudtál volna választani. Biztos, hogy jó lesz?
- Igen. - ráadtam a ruhát és a kabátot. most már legalább nem sír. Most adnunk kellesz neki egy kis időt, hogy feldolgozza mindazt ami ma történt. Oké. Ez nem rám vall, de akkor is ez az igazság. Felkaptam és visszamentem a srácokhoz.
- Indulhatunk. - jelentettem be. Még egyszer megköszöntük és elköszöntünk. Hazamentünk. Nekem a haza, az most a turnébuszt jelenti. Az otthon maradtak amikor megláttak minket ideszaladta és elszörnyedtek. Gondolom nem gondolták, hogy ilyen rossz formában fogjuk visszahozni. Felvittem a buszra és lefektettem.
- Le kellene fürdetni meg minden, de itt nem olyan könnyű mint otthon. - mondta Al.
- Ketten megoldjuk. Én fogom te pedig engeded rá a vizet. - ötletelt Sammi.
- Oké. Andy hozd be nekünk a fürdőbe. - levettem róla a dzsekim és bevittem. Leültettük a WC-re. Kimentem. Nem tudom, hogy mi történt ott, de csodálkozom, hogy nem kelt fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése